Színházi Élet, 1927. március 10–17. (17. évfolyam, 11. szám)
1927-03-10 / 11. szám
44 SZÍNHÁZI ÉLI:T irom meg a határozott utat, amelyen haladnia kell, mert ön ezt úgy is tudja. Határozottság: — a tépelődéstől és bánkódástól való tudatos eltávolodás — ez az ön kötelessége ! A többi magától jön. Vigasztalás: LEVÉL: Szegények vagyunk, aku 20 éves, anyja ellenzi a házasságunkat, biztos állása nincs. Mit csináljak? VÁLASZ: ön szép színes csokorba kötötte az összes elképzelhető akadályokat. Ha ezeket legyőzik, kivárják, ellensúlyozni tudják, akkor igazán komoly és nagy a szerelmük. Game: LEVÉL: Tenniszpartnereket keresünk. VÁLASZ: A lelkiklinika rovatban? Nem értem. Tellmány: LEVÉL: Mi a kokettírozás? VÁLASZ: Pár harmonikus taktus, előzene a melódia előtt. Válogatás: LEVÉL: A lány azt mondta nekem: „maga egy link". Mit szól ön ehhez? VÁLASZ: A legújabb belügyminiszteri rendelet értelmében nem nyilatkozhatom. Elhanyagolt feleség: LEVÉL: A férjem elhanyagol. Egy másik férfi tünt fel a láthatáron . . . VÁLASZ: Vigyázzon ! Az asszonyok néha bebeszélik maguknak, hogy elhanyagolja őket a férjük, csak azért, mert az a másik az nem hanyagolja el őket. Pedig az is csak egy ideig nem hanyagolja el őket. És higyje el, ha már valaki hanyagol , akkor hanyagoljon a férj. PANNI. SZOLNOK: Nincs válaszom. Nebánts virág. LEVÉL: Illő volna-e egy művésznőnk lakására fölmenni, autogrammot kérni tőle? VÁLASZ: Kérje tőle levélben. Amilyen kedves és szeretetreméltó, biztosan fog önnek válaszolni. Szomoru asszony: LEVÉL: Két hónapja asszony vagyok és már szomorú. Az uram este jön haza, akkor is fád, közönyös, alszik, nem tudjuk egymást megérteni. Már megkezdődtek a veszekedések és az első szemrehányások. VÁLASZ: Íme, a szokásos probléma. A lány, aki azt hiszi, hogy az álmok országába jut a házasság révén — és a férfi, aki nyugalmat, csöndet, talán kissé unalmat is akar. Ilyenkor minden az asszonytól függ. Le kell szállani a csillagok közül a valóságba, derűt, napsugarat, kedélyt, kacagást kell hoznia a kis lakás falai közé. A legsivárabb prózából kezd aztán az egymást megértő emberpár emelkedni lassan, más utakon, a megértés és az összeszokás útján a csillagok, a boldogság felé . . . Emlékkönyv — Temesvár: I.EVÉL: Ezt a verset, amit önnek beküldök, a szerelmesem emlékkönyvébe szántam. VÁLASZ: A vers sorainak első betűi ezt a nevet formálják: Erzsike. Ne vegye rossz néven, uram, de mennyivel szebb ez a név, így, egyszerűen leírva, vers nélkül, hogy: Erzsike. Akarat — Oradea: LEVÉL: Hogy lehet kiküzdeni egy írónak a babért? VÁLASZ: Erős akarattal és erős tehetséggel,in még igen fiatal. Türelmetlen, nyugtalan és elégedetlen. Pedig — hej de sokat kell küzdeni, pláne ezen a pályán. Kitartást kívánok önnek és belső, lelki harmóniát. L'art pour l'art: LEVÉL: Jól zongorázom, ügyesen lyikben képezzem ki inkább magam? festék. Me-VALASZ: Önnek kell tudnia, melyik művészeti ághoz érez határozottabb és mélyebb vonzódást. A dolog úgy áll, hogy a festészet nehezebb pálya, mint megélhetés, a zongora az sok ifjú hölgynek ad biztos és szép kenyeret. Talán én azért hajlok a muzsika felé, mert az én leghívebb barátom a zongorám. Köszönöm, hogy levelében csak vidám és kedves gondolatokkal találkoztam. Kívánom, hogy csak élénk színek legyenek a palettáján és csak vidám melódiák a zongorája szivében. J. F.: LEVÉL: Érzem, hogy szerelmes vagyok egy Feribe . . . VÁLASZ: Érzem, hogy ez a dolog Ferit sokkal jobban érdekli, mint engem. Ha megírja neki szerelmét, ezt a szót, hogy ,,szerelem", parancsoljon egy ,,l"-lel írni. Ideál 1569: LEVÉL: Kétségek gyötörnek, hogy a lány, akit komoly szándékkal szeretek, szeret-e valóban? VÁLASZ: Minden komoly szándék előtt indokolt és természetes a megfontolás. De a megfontolás még nem jelenti azt, hogy kételkedés. .A lány azt mondja önnek, hogy szereti, ön nem hiszi. Úgy tetszik, ön ab ovo kételkedő természet. Viszont előttünk a sötét, semmit nem tudhatunk előre, akár kételkedünk, akár nem. Az óvatosság ajánlatos, a gyanakvás, a bizonytalanság mellőzendő. Az a férfi, aki egyenesen és fölemelt fővel tud haladni. Kalmy Irén és Horti Lajos Győri Szinház: „Zsiványkirály" (Jánosi felv.)