Színházi Élet, 1927. március 10–17. (17. évfolyam, 11. szám)

1927-03-10 / 11. szám

40 SZÍNHÁZI ÉL­I­T Operettet irt a nagyatádi szolgabíró A Városi Szinház mutatja be az uj operettet, mely hadüzenet a char­leston ellen és egyik szereplője: I. Ferenc József A történet Dunántúlon kezdődik. Egy előkelő arisztokrata kastélyában. A gróf Pestről magas vendé­geket kapott és egy dél­után, a hallban, a társaság mulattatására egy jól meg­termett, sportruhás fiatal­ember a zongorához ült és eljátszott három dalt. Jak A pesti vendégek el vol­ragadtatva a produk­ciótól, a három kis dal az exkluzív társaságban ha­talmas sikert aratott. — Ki írta ezeket a dalo­kat? — hangzott egyszerre többfelől is a kérdés és a fiatalember szerény vá­lasza csak egy szó volt: — Én. . A zongoránál dr. Angyal Ernő nagy­atádi szolgabíró ült, aki a pesti vendégjárás idejében véletlenül szintén a kastélyban és a három tartózkodott. dal után sokszor három más kom­pozíció következett és a társaság a hall örökzöldjei között felfedezett egy új magyar zene­szerzőt. A zeneszerző civilben szolgabíró. Kissé furcsán hangzik az első pillanat­ban. De ha a gondolat­társítás fantázia-paripáján elibünk villan, hogy Far­kas Imre miniszteri taná­csos és Fráter Lóránd hu­­­szárkapitány, már nem is olyan csodálatos ez a fog­­lalkozás, mint az első pil­lanatban. A felfedezés után a zene­szerző természetesen már nem maradhatott tovább titokban és a szolgabíró barátai egyenesen azt hir­dették mindenfelé, hogy Angyal Ernő személyében egy második Kálmán Im­réje van Magyarországnak , és tréfásan el is nevezték nagyatádi komponistát sokorópátkai Kálmánnak. Egyébként közönség­e is nemsokára a fölfedezheti Angyal Ernőt. A Városi Szinház elfogadta előadás­ra Harmath Imre társasá­gában írott „Csak azért is . . ." cím­ű­ háromfelvo­násos operettjét és a Vá­rosi Szinház folyosóján be­szélgettünk az uj magyar muzsikussal. — Először is azt óhajtom leszögezni, kezdte mo­solyogva , hogy nem va­gyok naturalista. A Zene­akadémiát a mesterség végeztem és igy technikai ré­szével teljesen tisztában vagyok. A „Csak azért is"-ről ér­­­deklődünk. — Milyen az operett? — Az operett hadüzenet a Charleston ellen, — hang­zik az energikus válasz. — A szüzsé a régi jó időkben játszik és külön érdekessé­ge, hogy Ferenc József király személyesen is megje­lenik a színpadon. — Egyébként, ahol csak tudok, harcolok a jazz el­len, van egy számom, amelyben egyenesen kifi­gurázom a ch­arlestont. — Hol dolgozik? — Odahaza, Arádon. —• Persze nyezetben . .. idillikus kör-Nevetve int nemet. — Szállodában lakom, de az ablakban muskátli van... A muskátlin túl a Kossuth-szobrot látom és a szobába beárad a friss falusi levegő édes jó szaga. De sokszor hazaszaladok Csurgóra, az édesapámhoz, aki ott gimnáziumi tanár és a régi kisdiák zongorá­ján születnek aztán a da­lok . . . Pesten nem tudnék zenét szerezni. . . Nekem kell a muzsikához a vidéki miliő . . . — Mikor dolgozik leg­szívesebben? Meglepő válasz követke­zik: — Legjobban azok a számaim sikerültek, ame­lyeket egy nagy vidéki mu­latozásból hazatérve, haj­nalban, mámoros fővel komponáltam . . . — Hogy kapott kedvet a zenéhez? Nyolc éves voltam, amikor édesapám megta­nított zongorázni. Tizenöt éves koromban diák-daljátékot.. . irtam­ egy Szinre is került a csurgói gimná­zium matinéján... — Mo­solyog. Persze dörgő si­kerrel. . . Rengeteg hábo­rús dalt írtam aztán . . . — Melyik az operett slá­gere .. .? — A „Szó sincs róla . . ." Atádon már a suszterina­sok is fütyülik . . . Reméljük, Pesten is fü­tyülni fogják nemsokára. Dr. Angyal Ernő

Next