Színházi Élet, 1927. március 17–24. (17. évfolyam, 12. szám)

1927-03-17 / 12. szám

26 SZÍNHÁZI ÉLET Zilah­y Lajos, a fiatal magyar szinmáírógárdá­n­ak kétségkívül egyik legtehetségesebb tagja. A ,,Süt a nap" címü darabja nemrég ment szá­zadszor a Nemzeti Színházban, a ,,Zenebohócok" most indul el a siker útján Olaszországban és a „Világbajnok" címü darabjának Párizsban lesz a premierje Carpentier-vel a főszerepben. Zilahy Lajos nemrég érkezett haza Párizsból, hogy ezt a március 18-ra kitűzött premiert elő­készítse. Az író már kora ősz óta állandóan Párizsban tartózkodik, most, hogy tett, a következőket mondta a Színházi visszaérke­zletnek új darabjáról : — Ez az első és utolsó darabom. Els­ő annyiban, hogy nyolc évvel ezelőtt kezd­tem írni ezt a témát és ez volt az első háromfelvonásos színművem. Utolsó any­agában, hogy utána még nincsen kész darabom. — A darabban a fehér szarvas egy gondolatot jelent, azt a gondolatot, ame­lyet minden ember üldöz, amely kivezet bennünket ebből az ingoványból... Az első kidolgozásból semmi sem maradt meg, csak ez az alapgondolat és a figu­ráknak a származása. A darab Justh Zsigmond regényének a címét is visel­hette volna : Fuimus­ Kálmánon és az utolsó De ha Mikszáth ötven esztendő irodalmán kívül semmi előzetes forrásom sem lett volna, a Bethlen István kará­csonyi beszédében is ott fekszik ez a tragikus gondolat: a magyar történelmi középosztály már nem a sír szélén áll, hanem belezuhant a sírba. — Mindent meg akartam írni ebben a darabban, ami a kommün bukása óta a történelmi középosztály problémája. Hogy egyebet ne említsek, benne van a frank­hamisítás is, a titkos társaságok, — ter­mészetesen mindez szuverén írói szemmel nézve, amennyiben egy író ezekkel a té­mákkal szemben szuverén lehet. — Mindenütt az alaptéma vonalát kö­vettem, ezt a szívettépően fájdalmas vo­nalat, amely egy óriás sír felé vezet. De ezen a síron túl a feltámadás gondolatát keresem és a téma legsötétebb pontjain sem kerültem el azt a derű­t, amely min­dig ott csillog az életben. — A darabot épúgy nevezhetném tra­gédiának, mint vígjátéknak. Legjobban szeretném „magyar rapszódiának" elne­vezni, de miután a „Süt a nap" pre­mierje előtt barátaim hogy a darabot magyar lebeszélték arról, tájképnek nevez­zem el, most is megelégszem a szinmű elnevezéssel. — E pillanatban minden hálám és kö­szönetem a Nemzeti Színház tagjaié, akik közül a legkiválóbb művészek néhány szavas szerepeket is elvállaltak. Tudniil­lik a darabban körülbelül negyven sze­replő van és úgyszólván az egész társu­latot fel kellene sorolnom. •• Valamelyik lapban azt olvastam, hogy a harmadik felvonásban Kiss Fe­renc és Cselényi József cigánybanda mellett magyar nótákat fognak énekelni. Ami itt a harmadik felvonásban törté­nik, nem színpadi mulatozás, hanem hattyúdal. Ha a színész énekel, a közön­ség tapsol. Én arra szeretném megkérni a közönséget, hogy ezeket a nótákat ne tapsolja meg. A frankhamisítás és a titkos társa­ságok is benne vannak Zilahy Lajos uj darabjában a „Fehér Szarvas"-ban „Ellenséges érzületeket tapasztalok a hadsereggel szemben" Várnay — Biller Irén Király Szinház: „Repülj fecském" (Streliska-fiúk felv.)

Next