Színházi Élet, 1927. március 24–31. (17. évfolyam, 13. szám)

1927-03-24 / 13. szám

26 SZÍNHÁZI ÉLET INTIM PISTA, hogy mi újság a ma­gyar­ Amerikában, hiszen most érkezett is Páris hajón. — Semmi újság, könyörgöm. Pon­tosan úgy történt minden, ahogy az úgynevezett pesti jólinformáltak kez­dettől fogva hirdették. Tehát­ Mind­szenthy nem kapott­­ vízumot Ameri­kába, —­­ugyebár ez volt az első hit­et­z elindulás percében9) — aztán Fe­dák rettenetesen megbukott az Antó­niában,— (tudniillik körülbelül négy­százszor mindenütt óriási sikerrel ját­szotta, pont Pittsburgban fog megbuk­ni benne!) — majd mi ketten rémesen összevesztünk, továbbá .. . — Csak ne vicceljen kérem! Tud­juk mi, hogy ezeket a híreket csak a pestiek gyártották. — Pedig az események nagyon gyakran nem úgy alakulnak, ahogy a tréfa­csinálók szeretnék. A világ ke­reke nem mindig a kabarék szájaize szerint forog s bár, elismerem, sokkal mulatságosabb volna, ha Mindszenthy nem kap szerződést Amerikában, ma mégis a First National szerződtetett tagja, a Fedák-turné pedig brilliáns erkölcsi és anyagi mérleggel zárult. Viccet tehát ezek szerint kevesebbet le­h­et csinálni, ami tényleg szomorú do­log, dehát majd csak akad új téma rö­videsen, nem kell a pestieket félteni... — Komolyabban beszéljen! — Rendben van. Szokásomtól eltérő­en, most egy komoly kérdés követke­zik... Mi az oka annak, hogy ha Pitts­burgban, egy szép színházban Fedák Sári összegyűjti a kint élő és pár óra alatt újra­kovácsolja magyarokat a lán­cot, amely szakadozva bár, de ezeket a derék embereket az óhazához köti. Itt Pesten mindenki azért drukkol, hogy a színház üres legyen­! Mi az oka annak, hogy ha Fedák Sári Kaposvárra megy vendégszerepelni, akkor senki sem drukkol ellene Pesten?! De ha Amerikába vitorlázik, egyszerre össze­áll itt eg­y töredék és ahelyett, hogy jó munkát és nagy sikert kívánna a ma­gyarságért szívvel-lélekkel dolgozó ar­gonautának, hamis hírekkel még az elért eredményeit is cáfolni igyekszik!. Pedig Fedák Sári még azokat is föl­rázza és visszaszerzi, akiknek egy ki­sebb magyar névre eszükbe se jut, hogy ebben a hazában születtek! —­ Vannak a földön dolgok, N­orá­ció .... — Elég! Térjünk át vidámabb terü­letre! Mert hála Istennek, ilyen is van. Tudják-e, mért fogy Amerikában olyan sok magyar gramofon­ lemez? — Miért? — Mert Gilbert Miller házában rég­ijeitől estig magyar lemez forog a k­amoion kerekén és az előkelő ame­rikai vendégsereg már kórusban fújja Miller kedvenc dalát, hogy „Minek a szőke énnekem . . ." — Aranyos. De most már aztán be­­­­­él­jen az amerikai magyarokról is! — Azokról beszélek. Gilbert Miller.. . De hiszen Miller nem magyar! —­ Születésre nézve nem, de lélek­ben már egészen magyarnak számít. Gilbert Miller a magyar kultúra ame­rikai nagykövete. Érdekes, hogy mi­képen szereztük ezt a tengertúli jóba­r­átot! . . . Évekkel ezelőtt Miller azt se tudta, hogy Magyarország a világon van, de a véletlen összehozta néhai jó Jacobi Viktorral, megbarátkoztak, Vici felhívta a figyelmét Pestre és aztán Incze Sándor és M. W­illard a French Line „Paris" hajójának hajóbiztosa.

Next