Színházi Élet, 1927. május 22–28. (17. évfolyam, 21. szám)

1927-05-22 / 21. szám

SZÍNHÁZI É­LET a99[egény nézzük az élet ezer más apró-cseprő dolgait. [me, a kabátról lesza­kadt egy gomb. A drága, kis feleség figyelmes sze­mei azonnal észreveszik a­ bajt. Egy szempillan­tás, a gomb már oda is nőtt a kabáthoz. Ezzel szemben a szegény agg­legény ugyancsak vigyáz­hat, hogy ügyetlen kezé­vel a gombbal együtt oda ne varrjon egy da­rab bőrt. —­ Na ja, — mondják önök, mert van olyan fe­leség, aki a gombvarrást arra használja fel, hogy mégegyszer megölelje tá­vozni kívánó férjét, de van olyan is, aki mérge­sen így szól: —• Mit gondol? Azért mentem férjhez, hogy a maga kabátjaira felvarr­hassam a gombokat? Már a kirándulás tétele több pozitívummal szol­gál. Meg kell nézni, ho­gyan fest egy családi ki­ránduló társaság és ho­gyan fest az, amikor az agglegény keresi fel a zöldet. Bár láttunk már olyan eseteket is, amikor őnagysága agglegény imá­dója cipeli a gyerekeket és a férj keresi fel a zöld­vendéglők diszkrét magá­nyát egy kedves kis nőcs­ke társaságában. Betegség esetén — mondják a férjpártiak, — feltétlenül a férjnek jobb. Az élet is így mu­tatja a párhuzamos ké­peken, míg a mi vélemé­nyünk az, hogy akár aZ AGGLEGÉNY R.E&D&UJE... PU­ST&GUGÉNY [KA&ATOON­EJA. I ÍAI ACRFJLEGEN^ KIRA'NDUL.. 37

Next