Színházi Élet, 1927. május 22–28. (17. évfolyam, 21. szám)

1927-05-22 / 21. szám

SZÍNHÁZI ÉLET 35 Bilitzky kadét • jubilál Zilahy Gyula 50 éve színész Egy józsefvárosi öreg házban, csendesen vissza­vonulva remetéskedik Zi­lahy Gyula, aki most ér­kezett el színészi pályájá­nak ötvenedik évforduló­jához. Azok, akik még a régi jókedvű, vidám Zsirire emlékeznek, most­ talán rá sem ismernének a fehér­fü­rta öreg aktorra, akinek ma már egyetlen öröme : lapozgatni a „fényes múlt" sárgult, törődött emlékei között. De van valami, ami megmaradt a hetyke Bi­litzky kadétból, a huncut vágású mosolygós barna szeme az, amely még m­a is a régi tűzzel ragyog, ha beszélni kezd a komédiás­életről. Most írja a memoár­jait, amelynek az lesz a címe, hogy „Ötven év a színészetnél". — Nem magamról fogok írni — meséli Zilahy Gyula — hanem azokról, akik kö­rülöttem éltek, Ötven év alatt sok embert ismertem meg, nekik állítok emléket majd a könyvemben. A Szi­lágyságból indul el a tör­ténet, onnan indultam el én is, Ady Endre hazájából. Onnan szöktem el, az is­kola padjáról és csaptam fel ripacsnak egy vándorszí­nész társulatnál, Szigligeti „Cigány"-ában léptem fel először Peti fia szerepében. Öt évig voltam „pálcás szí­nész", aztán leszerződtettek a kolozsvári Nemzeti Szín­házhoz. Gr. Mike Imre volt az intendáns és nem kisebb színészekkel játsztam ak­kor én együtt, mint Császár Imre, Gerő Lina, Gabányi Árpád, Gi­enes László, P­ál­may Ilka, Szacsvay Imre, Szentgyörgyi István és Ven­drey Ferenc. — Paulay Ede 1889-ben szerződtetett a Nemzeti Színházhoz száznyolcvan forint fizetéssel. Nem sok pénz volt, valljuk be, sok­szor kellett váltókat aláír­nom annak idején, de azért ezzel a dátummal kezdődik a ,,jobb sors" című­ fejezet életemben. Szerdahelyi ki­tűnő szerepeit nekem adták át és én játszottam min­dent, amit rám bíztak, naturburstól a bonvivánig. a Legnagyobb sikereimet A király házasodik, A cifra nyomorúság, a Figaró lako­dalma, a Moliére-vigjáté­kok és a Herczeg-darabok jelenítették. Herczeg ra­gaszkodott is hozzá, hogy minden darabjában kapjak szerepet. A „Három testőr " premierje után, ezeket az emléksorokat írja nekem: írói pályám legkellemesebb estéi közé fogom sorolni azokat az estéket, mikor Zilahy Gyula először lépett fel egy-egy új darabomban. HERCZEG FERENC: Aztán még elmondja Zi­lahy Gyula, hogy három évvel ezelőtt utoljára szere­pelt. A Magyar Színházban játszott a Fru-fru-ban. Nem­régiben Bécsben járt, ahol az Ufa mint filmszínészt le akarta szerződtetni, de nem fogadta el az ajánla­­­tot. Fáradtnak érzi magát, pihennie kell. — És h­a még valami ér­dekeset akar tudni — mond­ja búcsúzóul én voltam az első ember, aki előfize­tőket szerzett a Színházi Életnek. Mikor megindult ez a lap, vagy huszonöt kollégámat rábeszéltem, hogy fizessen elő a Szín­házi Életre. Mit lehet tudni, talán ép­pen a drága őszhajú Zsül­nek köszönhetjük azt, hogy ma írhatunk és beszámol­hatunk a jubileumáról? Zilahy Gyula, amikor a Nem­zeti Színházhoz szerződött 3*

Next