Színházi Élet, 1927. szeptember 18–24. (17. évfolyam, 38. szám)
1927-09-18 / 38. szám
32 SZÍNHÁZI ÉLET kiderül, hogy a fiatalember mamája, foglalkozásra nézve egy operett-szubrett, akinek üzleti érdeke azt kívánja, hogy letagadja fia könyörgésének a fiát. De végre engedi és elindul megkérni a ki:ány kezét. És odaszól a komornájának: „Add ide a fekete ruhámat." — „Melyik fekete ruhát, művésznő? " — kérdezi a komorna. A művésznő sóhajt egyet és így válaszol: „Azt, amelyikben temetésre szoktam járni." — Remek lesz a Zsazsa benne! — Halljunk most valamit a Magyar Színházról! — Először talán azt, hogy a Faludi Jenő—Bródy István-affér a legteljesebb békével végetért. Tudniillik, a harc nem is volt harc, csupán egy félreértésen alapult. — Mi van Titkos Ilonával? — Náthásan érkezett meg Bécsből, de az nem akadályozza meg abban, hogy elragadtatással ne nyilatkozzék a lerifereről és ne készüljön következő útjára, amelynek végcélja Berlin. — Mit mondott a Periferieről? — Szóról-szóra ezt: ,,Kolosszális a darab és kolosszális Reinhardt előadása. De remélem, lefőzzük őket a Magyar Színházban. Kiss Feri játssza a fiút, Csortos a sintért. Törzi az öreg bírót, én a lányt. Azt hiszem, nem sok színésznőt ér az a szerencse, hogy ilyen három partnerrel léphet fel a világot jelentő deszkákon." — Miért rohant a múlt hét szerdáján kétségbeesve Somogyi Nusi, végig az Andrássy úton? — Egy pozdorjává tört autó felé szaladt, amelyről kiderült, hogy Zerkovitz Bélai kocsija. — Szent Isten, igazán? — A kocsiban Zerkovitz felesége és két fia ült és a frissen öntözött aszfalton egy éles fordulónál felborult az autó. A szerencsétlenségben az a nagy szerencse érte az utasokat, hogy senkinek sem történt semmi baja. Az autó természetesen be volt biztosítva és most Zerkovitz már alkuszik is az új kocsira, amely szebb lesz, mint amilyen a régi volt. — Kik voltak azok a fiatal lányok, akik vasárnap este egy csokorral keresték Vaály Ilonát az ötlözőjében? — Egyik fővárosi leánygimnázium önképzőkörének küldöttsége volt. Az önképzőkör elhatározta, hogy kedvencét, a Legkisebbik Horváth-lányt testületileg üdvözli és a küldöttség végrehajtotta a határozatot. — És most halljuk a pletykát! — E héten nevezhetem a történetet kiegészítő pletykának. — Hát ez — Tudniillik, micsoda? a történet első részét már elmeséltem pár héttel ezelőtt. Bizonyára emlékeznek arra a gavallérra, aki az alkalmazottak törvényére hivatkozva, két hétre felmondott barátnőjének és a felmondási összeget, a havi tiszteletdíj felét el is juttatta a hölgy címére. — Igen, emlékszünk, de akkor sem árulta el, hogy kik a pletykában szereplő személyek? — Most elárulom. A gavallért Aladárnak hívják és a hölgy e héten újra levelet küldött a címére. A levélre a gavallér röviden válaszolt. Ezt írta: „Kedvesem, én Ali vagyok és nem Pali". Tudniillik, a hölgy új pártfogóját Pálnak hívják. Kezüket csókolom. Palló Imre Hépreszentgyörgyön vadászik •ss