Színházi Élet, 1927. december 4–11. (17. évfolyam, 49. szám)

1927-12-04 / 49. szám

60 SZÍNHÁZI ÉLET­ ben, jó lesz már jó előre jelentkezni, mert ezen a vacsorán aztán igazán, ott lesz mindenki, akinek csak egy csipet­nyi köze van a Balatonhoz. — Hát ilyenek, hála Istennek, va­gyunk elegen. Sietek is magamnak he­lyet foglaltam, hogy aztán helyet fog­lalhassak. — Jó az előrelátás, angyalom. Lát­tad Bethlen András grófot? — Láttam és jelenthetem, hogy a bajsza megkisebbedett és a kedvessége, a jókedve megnagyobbodott. Kéthó­napi vakációra jött haza New Yorkból és azt mondja, hogy az ottani rettentő forgalom és zenebona után Európa olyan, mintha halott lenne. Ezek után igazán nem értem, miért idegesek az emberek, mikor keresztül kell men­niök például a Rákóczi-út és a Nagy­körút keresztezőjénél este hat órakor. — No-no, te angyalom, sok mindent nem értesz. Például miért kellett Mol­nár Dezsőéknek szombaton olyan gyö­nyörű estélyt rendezniök a lakásuk­ban? — No hallod, hát a kislányuknak, a Kacynak volt a nevenapja, ebből az alkalomból csak szabad egy-két poha­rat üríteniök a gavalléroknak az ünne­pelt örömére és egészségére. — Ja, így volt a dolog, akkor nem szóltam semmit. — Nem is ajánlom, mert tudod, mennyire gyöngém ez az aranyos kis­lány. Szóval, nagy ünneplés volt és Molnár Dezsőék boldogan állapíthat­ták meg a lányuk rendkívüli népsze­rűségét úgy baráti, mint barátnői kör­ben. Ez a kör igen előkelő reprezen­tánsokkal jelent meg az estélyen, a sok közül átnyújtom neked Fábry Ando­rék, Rátkay Mártonék, Somlay Arthu­rék, Kovács Annie, László Lici, Balázs Ed­ith, Dénes György, Kertész Dezső, Solthy György neveit ízelítőül. — Biztosan remekül mulattak mind, nem játszották a ,,Ki miből él?" játé­kot. — Nem. Mi az? — Ez, kérlek, a legújabb játék, ös­­szeülnek a pesti társaságban, ahol mindenki tudja, mennyi pénz van a másik zsebében, mondanak egy nevet és kórusban utána ordítják: „Miből él?" Erre jönnek a válaszok, amelyek néha igen meglepőek, mert hol ez, hol az tud valami érdekesek az illetőről, akiről épp szó . Vagyis van, a megszólás legújabb for­májával állunk szemben. Igazán édes kis játék, hogy az ördög bújjon abba, aki találta. — Köszönöm a jókívánságot, én voltam. De hidd el, a játék nem volt rossz, mert sokszor egészen új és is­meretlen adatokat dob felszínre. A múltkor valahol valaki elkiáltotta egy ismert pesti fiatalember nevét, aki mindenütt megfordul és sokat költ mostanában. „Miből él?"—üvöltötték a sírások, mire valaki halkan megszó­lalt: abból a háromszázezr koronából, amit 1915-ben adott kölcsön herceg X­nek s amit most háromszázezer pen­gőre valorizálva kapott vissza gavallé­rosan. Szóval jó a játék, sőt jóindu­latú, mert igazol. — Hát csak játszadozd egészséggel angyalom. — Bizony nagy dolog az egészség! Például Boér Tibor a napokban ros­­szul érezvén magát, doktorhoz ment, aki egyheti mozdulatlan fekvést, étel­ben pedig egyedül és kizárólag csak ji pesti társaságból. áfkicsáki Szkicsáky Béláné (Halász Vilma /elv.)

Next