Színházi Élet, 1927. december 4–11. (17. évfolyam, 49. szám)
1927-12-04 / 49. szám
60 SZÍNHÁZI ÉLET ben, jó lesz már jó előre jelentkezni, mert ezen a vacsorán aztán igazán, ott lesz mindenki, akinek csak egy csipetnyi köze van a Balatonhoz. — Hát ilyenek, hála Istennek, vagyunk elegen. Sietek is magamnak helyet foglaltam, hogy aztán helyet foglalhassak. — Jó az előrelátás, angyalom. Láttad Bethlen András grófot? — Láttam és jelenthetem, hogy a bajsza megkisebbedett és a kedvessége, a jókedve megnagyobbodott. Kéthónapi vakációra jött haza New Yorkból és azt mondja, hogy az ottani rettentő forgalom és zenebona után Európa olyan, mintha halott lenne. Ezek után igazán nem értem, miért idegesek az emberek, mikor keresztül kell menniök például a Rákóczi-út és a Nagykörút keresztezőjénél este hat órakor. — No-no, te angyalom, sok mindent nem értesz. Például miért kellett Molnár Dezsőéknek szombaton olyan gyönyörű estélyt rendezniök a lakásukban? — No hallod, hát a kislányuknak, a Kacynak volt a nevenapja, ebből az alkalomból csak szabad egy-két poharat üríteniök a gavalléroknak az ünnepelt örömére és egészségére. — Ja, így volt a dolog, akkor nem szóltam semmit. — Nem is ajánlom, mert tudod, mennyire gyöngém ez az aranyos kislány. Szóval, nagy ünneplés volt és Molnár Dezsőék boldogan állapíthatták meg a lányuk rendkívüli népszerűségét úgy baráti, mint barátnői körben. Ez a kör igen előkelő reprezentánsokkal jelent meg az estélyen, a sok közül átnyújtom neked Fábry Andorék, Rátkay Mártonék, Somlay Arthurék, Kovács Annie, László Lici, Balázs Edith, Dénes György, Kertész Dezső, Solthy György neveit ízelítőül. — Biztosan remekül mulattak mind, nem játszották a ,,Ki miből él?" játékot. — Nem. Mi az? — Ez, kérlek, a legújabb játék, összeülnek a pesti társaságban, ahol mindenki tudja, mennyi pénz van a másik zsebében, mondanak egy nevet és kórusban utána ordítják: „Miből él?" Erre jönnek a válaszok, amelyek néha igen meglepőek, mert hol ez, hol az tud valami érdekesek az illetőről, akiről épp szó . Vagyis van, a megszólás legújabb formájával állunk szemben. Igazán édes kis játék, hogy az ördög bújjon abba, aki találta. — Köszönöm a jókívánságot, én voltam. De hidd el, a játék nem volt rossz, mert sokszor egészen új és ismeretlen adatokat dob felszínre. A múltkor valahol valaki elkiáltotta egy ismert pesti fiatalember nevét, aki mindenütt megfordul és sokat költ mostanában. „Miből él?"—üvöltötték a sírások, mire valaki halkan megszólalt: abból a háromszázezr koronából, amit 1915-ben adott kölcsön herceg Xnek s amit most háromszázezer pengőre valorizálva kapott vissza gavallérosan. Szóval jó a játék, sőt jóindulatú, mert igazol. — Hát csak játszadozd egészséggel angyalom. — Bizony nagy dolog az egészség! Például Boér Tibor a napokban rosszul érezvén magát, doktorhoz ment, aki egyheti mozdulatlan fekvést, ételben pedig egyedül és kizárólag csak ji pesti társaságból. áfkicsáki Szkicsáky Béláné (Halász Vilma /elv.)