Színházi Élet, 1928. január 15–21. (18. évfolyam, 3. szám)
1928-01-15 / 3. szám
11 SZÍNHÁZI ÉLET pesti állatviadalok fénykorában a Hetzben, amely bizonyos tekintetben a mai állatkertnek res küzdelem is őse volt. Rövid, de vé Már négy eb vére festi pirosra az aréna homokját, mire a Hetzmester intésére elősietnek a hetzlegények. Mindegyik kezében tüzes rakéták sziporkáznak. Az érdemes publikum tomboló örömrivalgása közepette sütik el őket az oroszlánon. A sivatag királya meghátrál s mint jól nevelt és jóllakott pesti oroszlánhoz illik, visszamegy ketrecébe. Alig csapódott le annak vasajtaja, hatalmas mackó cammog elő a porondra. „Vén volt ez, játszani nem is volt volt nagy kedve. De mégis fel volt ez haragra gerjedve, Mert sokszor kutyáktól volt már megijedve. Hetz mester négy ebet reája bocsátott. Egyet ezek közül pofon ez ugy vágott. Hogy tiz lépésnyire tőle karikázott. Más két szelindekek füleit ragadták, Szegény fáradt medvét a földre levonyták, de a hetz-legények megszabadították. Szokott barlangjába be is bocsátották. ( Gvadányi.) A műsor slágere és finishe: a bikaviadal . . . Szilaj bika áll szemben négy dühös hetz-ebbel. Kezdődik a labdajáték: kutyafutball 1788-ban. A felingerelt bika szarvaival röpíti kíntóit a levegőbe, míg végre kettőnek sikerül a fülébe csimpaszkodni (2:1). A veszélyben forgó inventárium megmentésére ismét előrohannak a herzlegények és néhány vödör hideg vízzel hamarosan lehűtik a tűzbejött játékosokat s elkergetik a kutyacsatárokat mig a kapu helyett prestigeét védő bika vérző füllel elhagyja a pályát- A publikum megelégedetten tapsol, de az érdeklődés már megcsappant. Még egy-két apró vaddal folyik a játék, de ezekkel már kevés mulatság van és az előadás csakhamar befejeződik . . . 1793-ban Hoffmannsegg János Centurius gróf, 1797-ben pedig az angol Townson Robert látogatták meg a pesti Hetzet és hagytak ránk szines leírást mindig uj változatokkal bővelkedő műsoráról. 1798 tavaszán végleg bezárultak a pesti és budai Hetz-szinházak Európa csatatereinek vérborította kapui, síkjai pedig csakhamar elfelejtették emléküket a régi jó pestiekkel és budaiakkal. Pálóczi Edgár: A BUDAI HITZTHEATRUM (Szipelhu hinem vtija)