Színházi Élet, 1928. január 15–21. (18. évfolyam, 3. szám)

1928-01-15 / 3. szám

SZÍN­HÁZI ÉLET lepke helyett az ő lárvájuk bújjon ki majd a gubóból. Mert pondró ide, pondró oda, mégis csak az övé volt először, az övé voltak, mindannyian, a szüzek, ez a pondró fog­lalta el először kelyhét ama egyetlen vi­rágnak, amiért egy életen át harcoltál, kőfalakat döngetve, hogy leszakíthasd,­­— őt találod meg a kehelyben, mikor szomjasan fölébe hajolsz, öt Privisinsz­kit, a Szüzek Elcsábítóját, az Elsőt, akit soha sem sikerült megelőzni, aki csak egyszer, egyetlenegyszer ölelte meg azt, akit te egy életre kaptál, hogy soha ki ne bontakozz öleléséből, egyetlenegyszer, de mindig előtted, mielőtt beérkeztél volna. Mert TT a megelevenedett, inkarnálódott JUS PRIMAE NOCTIS, ő az örökké le­késett vonat, ami már kifutott a pálya­udvarból, bárhogy siettél, hogy elébe vágj. Éppen most ment el, csak a füst­jét látod még kóvályogni az elhagyott sinek fölött, ő az a szerencsétlen vélet­len, am­i nem történt volna meg, ha te egy perccel előbb érkezel. De soha sem érkezel egy perccel előbb és Privisinszki éppen ezért teljhatalmú, versenytárs nél­kül uralkodó Salamon királya és Harun Al Rasidja, török basája az érintetlen hajadonoknak és szerelemre vágyó as­­szonyi sziveknek évtizedek, évszázadok, évezredek óta. Privisinszki az, ő, az is­meretlen, a Múlt, a Folt, akiről senki se tud és mindenki tud mégis, mert nincs más hivatása, vágya, akarata, szerepe a világon, minthogy megkeserítse, bepisz­kítsa, halálos kór­csiráját hintse és ápol­gassa az örökéletűnek, halhatatlannak in­duló szerelmi boldogság italába. Évszázadok... ? Évezredek... ? E pillanatban, hogy gondolok rá, úgy érzem, hogy Privisinszki még ennél régibb. Csak véletlen, csak az ő szerény­es­ségén és igénytelenségén múnt, hogy nem szerepel az Ember Születésének történe­tében, hogy Mózes nem őt említette meg, mielőtt Ádám történetébe fog. Nagyon gyanús nekem az a perpatvar, ősszüleink közt, aminek következtében kiköltöztek az Édenkertből. Volt ott valaki Ádám előtt, akit a nevezetes alma-ü­gy éjszaká­ján könnyhullatva vallott be Éva, egy jelentéktelen valaki, egy izé, egy Psivi... Privi... nevű­, aki, mielőtt Ádám meg­érkezett volna, szerényen és sietve félre­állt, eltűnt, átadva helyét, nem ambicio­nálva, hogy az Emberiség ősapja legyen. Mózes csak azért nem említette meg, mert pontos ember létére restelte, hogy nem emlékszik betű szerint a névre. Uray Tivadar és felesége, Ághy Erzsi, Pannonia-utcai uj lakásukban (Kluiser felv.)

Next