Színházi Élet, 1928. január 29–február 4. (18. évfolyam, 5. szám)
1928-01-29 / 5. szám
93 SZT> NSZ1 E 1. ET — Ki az ? — hallatszott kisvártatva belülről. — Winter... — mondotta a sportsapkás férfi és idegesen újra körülnézett a félhomályban, amelyet csak egy póktálóval bevont, poros villanykörte próbált reménytelen sárga fényével megzavarni. — Mit akar ? — Nagyságos uram . . . — Nem vagyok nagyságos. — Méltóságos — Nem vagyok uram . .. méltóságos... — hangzott belülről a jókedvű válasz. A férfi idegesen replikázott: — Őszintén szólva, nem tudom, hogy tiszteljem kegyedet, kedves Névtelen Álarcos .. . — Miért akar tisztelni? — Mondják, hogy kegyed gróf. . . lehet... Bentről jóizü kacagás hallatszott. — Lehet, hogy ligeti jasszlegény ... — folytatta a sportsapkás a diskurzust... — de nekem egészen mindegy... ön tudja, hogy én ki vagyok ? — Tudom, — jött újra a felelet az ajtó mögül. — Roger Dux menagere. — All right.. . nincs sok időnk a tanácskozásra ... a direktor minden pillanatban itt lehet és megzavarhat bennünket. — Kíváncsi vagyok, hogy tudta a küszöbről eltávolítani. — A véletlen jött segítségemre... a titkár, hála Istennek elcipelte. — Mit óhajt tőlem ? — Az üzlet, üzlet... én egy üzleti ajánlattal kopogtatok... — No ne... — Ha ön ma eldöntetlenül mérkőznék Dexivel, akkor vasárnap, az ujabb döntő meccsen zsúfolt házunk volna és ön egy fellépti díjjal többet vághatna zsebre . . . — Én nem kapok fellépti díjat... — Elég disznóság uram ... ha ön nincs. .Johnny Weismüller a világ leggyorsabb férfi úszója; százméteres világrekordja 58 másodperc; kétszázméteres világrekordja 2 perc 8 másodperc; négyszázméteres világrekordja 4 perc 52 másodperc