Színházi Élet, 1928. február 5–11. (18. évfolyam, 6. szám)

1928-02-05 / 6. szám

84 SZÍNHÁZI ÉLET — Magyarországon tehát volt filmgyártás, még­pe­dig nagyon szépen fejlődő filmipar. Az 1916—20. években készült magyar és ame­rikai filmeket egész bátran össze lehet ha­sonlítani, míg az utolsó két eszten­dőben készült magyar fil­mek még a kisebb stílű amerikai filmek versenyét sem bírják el. — Hogyan lehetne újra fellendíteni a magyar film­ipart? — kérdem. — Ta­lán a megkezdett úton: államilag, hatóságilag, a paragrafusok alapján? — Sajnos, erről nem nyilatkozhatom. — Balogh Béla —• mert feleli ma­gam is tagja vagyok a Filmalapnak. Ezután a ,,kényes téma" után újra a régi emlékekre fordítjuk a szót. — Ötven filmet rendez­tem, képzelheti, hány szí­nészt és színésznőt „fo­gyasztottam el". Három vi­lágmárkát fedeztem fel fe­leségemmel együtt, aki leghozzáértőbb és legoda­adóbb munkatársam volt rendezői pályámon. — Bánky Vilmára Ma­tyasovszky hívta fel a fi­gyelmemet. Első próbálkozásra nem tartottam nagy tehetségnek, mert min­den szereplésnél ret­tenetes lámpaláza volt. Az arca reszketett az idegességtől, csak rá­beszéléssel és viccek­kel lehetett megnyug­tatni. Amikor a „Tavaszi szere­lem"-ben megkezdtem há­romjelenetes első szerepé­nek felvételét, reszketett, hogy rá is szóltam: „kedves kisasszony, most nem a miskolci kocsonyáról készítünk filmet. va — Csak hosszú idő múl­kezdett nyugodtabban viselkedni és amikor meg­szokta a környezetet, las­san kiforrott belőle a hasz­nálható színésznő, bár a lámpalázat sohasem tudtam teljesen leküzdeni. Azt hi­­­­­szem, még Hollywoodban­ a sem — de ez hozzátartozik színészethez. Petrovichot a siófoki strandon fedezte fel a feleségem. Katonatiszt volt és eleinte hallani sem akart a film­szereplésről. Csak akkor kapott kedvet a dologhoz, amikor megmutattuk neki a Tizennegyedik és a Len­gyelvér szcenáriumait. Egy­szerre megváltozott a han­gulata és elfogadta az aján­latomat. (Azt hiszem, nem bánta meg.) A Lengyelvért tartom különben a legsike­rültebb filmemnek s azt hi­szem, a közönség is osztja véleményemet, mert a pesti mozik eddig tizenhat íz­ben vették reprizre ezt a képet. — Putty Liára szintén tí­puskeresés közben találtam rá az egyik színháznál. A császár katonái-­ban ját­szott először filmszerepet. Előkerülnek a régi ké­pek: Borda Juci, Lóth NIa, a szegény Szentgyörgyi Márta, Mattyasovszky Ilona, Andorffy Ida, Bánky, Putty, Petrovich, Nagy Adorján, Erdélyi Géza, dr. Torday Ottó, Petheö Atilla, Sugár Károly, Simon Marcsa és­­ Tesséky Laci, a majomem­ber. Régi képek. Régi fil­melk. Jó magyar filmek. Mennyi régi emlék lehet a képek mögött. Talán Mrs. Rod la Roque, született Bánky Vilma is könnyet morzsol szét a szemében, ha majd meglátja őket a Színházi Élet lapjain. Hevesi Endre: A ,,Koldusgróf" egyik jelenete Szentgyörgyi Márta, Szécsi Ferkó, Petheő Atilla, Zilahy Gyula és Simon Marcsa Balogh Béla

Next