Színházi Élet, 1928. március 25–31. (18. évfolyam, 13. szám)

1928-03-25 / 13. szám

SZÍNHÁZI ÉLET 14 Tizenkilenc éves. A görl-verseny győz­tese. Neve : Mecséry Ili. A legigazságo­sabb pályázaton, névtelen fotográfiák alapján, ahol csak számok beszélnek, aránytalanul a legtöbb szavazatot kapta. Írni Most itt ü­l az asztalom mellett, le kell és kikérdezni a legalaposabban. Ez a lány nagy karrier előtt áll, az két­ségtelen. A haja felejthetetlen szőke, aki ilyen szőke, az nem szokott a sorban ma­radni. Azonkívül szerencsés neve van, arca, orra is olyan, amivel nagy karriert szokás csinálni. Ha a színpad tele van lányokkal, szereplőkkel, a gukkerek egy idő óta őt látszanak keresni a Király Színházban. — Melyik a Mecséry ? — hallatszik jobbról-balról. A legfontosabb, hogy nagyon szőke. Guminikabát van rajta, blúz, szövet­szoknya és szalmakalap. Fiús. Szempillái sodrottak és pödröttek, pedig biztosan anélkül is szép lenne a szeme. Szája ügyetlenül tili van festve. Mikor erre figyelmeztetem, letörli a festéket, amitől a szája még pirosabb lesz. Erős parfümszaga van. Kérdem , hogy hívják a parfümjét. — Coty Emeraude I — feleli. Hogy írják? — kérdem. — Nem tudom ! — feleli unottan, azt hiszem a-val és u-val Emeraude ! Hat évig járt a Szent Terézia-intézetbe, azután tovább a Zichy Jenő­ utcába járt négy polgárit. „Jó tanuló voltam, csak nagyon rossz voltam". Hogy "miféle rossz fákat tett a tűzre, arra már nem emlék­szik. Fiuk miatt voltak kellemetlenségei. A négy polgári után egy évig járt Rákosi Szidihez. — Miért csak egy évig ? — kérdeztem. Unottan ezt feleli : ,,,nem tudom, nem volt kedvem". Minden mozdulatán látszik, hogy el­kényeztetett s hogy­an mindent. Most majd a Fővárosi Operettszínház­ban fog fellépni. Egyébként legjobban filmezni szeretne. Szünet. Unja, hogy kérdezgetik. Nem érti, hogy melyik kérdés miért fontos. — Hogy lesz valaki híres szépség ? — kérdezi tőle. — Ráfogják az embert % — mondja kissé kacéran, kissé őszintén — ráfogják s rajta marad. — „Hogy kiket ismerek ?" — mondja és gondolkozni kezd . „Ismerem az Egyed Zolit, az Endrődit". Szünet után . ..Izét, a Dekobrát is ismerem". — Hát még kit ? Rázza magát, felhúzza a vállát s így szól : „a Forró Pált". Angolul tanul, lovagolni szokott. An­golul nem tud, lovagolni nagyon jól meg­tanult. — Van testvére ? — Igen, van. Egy húgom. (Rágja a száját.) — Otthon szigorúak a szülei ? Nevetve ezt feleli : „csak mindig ígé­rik". Nem dohányzik, illetőleg cigarettázni szokott, de a füstöt nem szívja le. Olvasni is szokott. Kérdem, hogy kitől, így felel szóról-szóra : — Könyveket ? Hát hogyne ! Bettauer­től olvastam. Anatol Francétól ! ... Nem attól nem ! (Szünet és gondolkozás után) Annyit olvastam, már el is felejtettem. — Hát szerelmes volt-e már, kedves Mecséry ? — Mindig szerelmes vagyok, — feleli gyorsan — a szerelem nálam mindig megmarad, csak a személyek változnak. — Mennyi az összes vagyona ? — kér­dem tőle. — Nekem ? ... Azt minek tudni ? . Hát körülbelül száz és tizenöt pengő. .1 nyertes H-es tiziímu qfírl

Next