Színházi Élet, 1928. április 8–14. (18. évfolyam, 15. szám)
1928-04-08 / 15. szám
162 SZÍNHÁZI ÉLET CSALI . Egy fene. Egyik borba fektette, a másik meg szőllőbe. Szeretem én az efféle mintagazdálkodást. Zoltánunknak van 320 holdja, bérbe vesz hozzá 1100-at. Minek a? Annyi terhet venni a nyakára ? Nem tud megélni a magáéból ? A magyar föld eddig is eltartott bennünket, az apáinkat, nagyapáinkat, meg az isten. A buza meg őnála is csak úgy meghűl, mint minálunk . . . Pedig kár érte. De jó egy mulatós gyerek vót ! Szegény Zoltán ! BORBIRÓ : Mit szeginy ? CSULI : Hát kihótt közülünk, gyűjtést kéll indítani egy nagy kriglire s rávésetni örök emlékezetül, hogy ebbül ivott Szakmáry Zoltán, mig ember vót. Nagyon fáj érte a szivem. Jó táncos, jó nótás, melegvérű gyerek .. . Két esztendeje bese Rheumatizmus ellen használja a kitűnően bevált spiring tablettákat A fájd testrészt ezenfelül dörzsölje be a szintén i<51 ismert Spirosal-oldattal mely mélyen behatol a betegség fészkébe és hamarosan enyhülf lést hoz. Minden gyógyszertárban kap-W^&h hatók. Ügyelünk mindig Mies^ eredeti ;jggji manolásral/T^^^fe ! i tette a lábát ide. (Egyet gondol, kikiált.) Zoltán ! BORBIRÓ : Zoltán, Zoltán ! Gyermán be. (Örömmel.) Gyün. CSULI : Gyün ? ... Barátom, akkor itt nagy baj van. Akkor nem írja alá az Eszter. (Feláll.) Hej, uramisten, mikor az asszonyok okosabbak mint az ember. BUrUilBÓ (vár, legyet fog, nem sikerül, másik után kap, nem sikerül. A kutyához) : Fogd meg magadnak, pajtás. (A kutya kitátja a száját és elkap egy legyet.) No lám ! Ember vagy te ! ZOLTÁN (jön, lovaglóruhában, lovaglóostorral , poros, látszik, hogy most szállott le a lóról) : Adjonisten ! BORBIRÓ (kezet fognak): Nem is tudtam, hogy idebe vagy, azt tudtam, hogy odaki vagy. ZOLTÁN : Most jövök a lányáról. BORBIRÓ : Azér, mert nem voltál idebe. ZOLTÁN (az elősiető pincérnek): Sört! PINCÉR : Igenis. (Futva el.) BORBIRÓ (csönd): az a te búzád. Zoltán: De meg van dűlve ZOLTÁN (nagyot néz). BORBIRÓ : Mer nagyon Az enyém ? kövér. ZOLTÁN (elkedvetlenedik): Nem lesz annak CSALI semmi baja .. . (jön, megáll az asztalnál, kivesz egy szivart, leharapja a végét, kiköpi, rágyújt, akkor nyújt kezet): Te, Zoltán. . . Meg van dűlve az a te búzád ! ZOLTÁN : Mi bajotok az én búzámmal ! A teremtésit, nem kell mindjárt szemberutolni az embert! CSULI : Nono, mer azér. ZOLTÁN : Úgy néztek rám, mintha az ellenséges táborból jönnék . .. CSULI : Egy ilyen mintagazda meg is karózza a búzáját, de meghűlni nem engedi. ZOLTÁN (fogja a poharat, amit a pincér e pillanatban hoz s az egészet kiissza fenékig.) CSULI : Azér a jó eugja megmaradt ! (Pincér el akarja vinni a pohárt, hogy ujat hozzon. Csuli int neki, hogy ne sört hozzon, hanem egy kis bort. PINCÉR: Egy kis bort, méltóságos ur. (Pincér el.) ZOLTÁN (fütyül). CSULI: Két esztendeje nem voltál itt. ZOLTÁN (elmosolyodik) : Az se igaz, mert tavaly farsangban, Bálint napján itt voltam . . . CSULI (nevet): Nono, aztt nem mondom . . . Szipnek szip . . . Ritka szip. ZOLTÁN : Sorvetőgép nem vet olyan marékkal, mint a te béresed. CSULI (elhallgat s nézni kezdi a legyeket) : Fene egye meg a fajtát... ennek a légymadárnak .. . Milyen hamar vigeznek . . . oszt egyik repül erre, a má-