Színházi Élet, 1928. július 8–14. (18. évfolyam, 28. szám)
1928-07-08 / 28. szám
34 SZÍNHÁZI ÉLET szakadatlan ünneplést jelentett. Először persze a Fészek rendezett tiszteletükre bankettet és akkor derült ki, hogy Budapest három legjobb franciája Jenő, Góth Sándor és Faludi Jenő, Heltai aki még a rögtönzések terén sem fogadhat el fórt a francia vendégektől. — Mondjon róluk valami olyat, amit még nem tudunk a napilapokból. — A legelegánsabb, legérdekesebb és legfranciásabb hors concours Simone asszony volt az egész banketten. Madame Simone eredetileg a legdivatosabb francia színész, Le Bargy felesége volt. Ez az a híres Le Bargy, aki a nyakkendődivat terén még a walesi herceget is meghódolásra kényszerítette. Később, amikor elváltak, Simone asszony, aki csak a válóper alatt lépett a színész pályára, mindenáron meg akarta tartani férjének jóhangzású nevét, a bíróság azonban eltiltotta tőle. Erre ő a keresztnevét léptette elő színpadi névnek, ami úgy hangzik, mintha például Lábass Juci egyszerűen Juci névvel szerepelne a színlapon. Egyebekben pedig nem történt semmi baj, a Madame Simone név ma legalább olyan hangzású, selője még akkor mint a Le Bargy és visem változtatta meg, amikor másodszor is férjhez ment Casimir Perrierhez, a volt elnök fiához. Ami csak bölcs köztársasági előrelátását igazolja, mert azóta már ettől a férjétől is elvált. — Te jó Isten, hát hány éves ez a fiatal hölgy? — Ez a fiatal hölgy ma ötvenöt éves, de ez egy cseppet sem változtat azon a megállapításomon, hogy a banketten résztvett tüneményes nők közt ő volt a legtüneményesebb. — Vive Madame Simone! — Mondtam, hogy ki fogom próbálni a nyelvtudásukat. De most már joguk van magyarul is éljenezni, mert bejelentem, hogy Dohnányi Ernő ezen a héten adta át Radnay Miklósnak ,,A tenorista" című operáját. — Éljen! — Az opera szövegkönyvét linben élt s azóta már elhunyt egy Bermagyar író, Góth Ernő irta Sternheimnak „Bürger Schippel" címü pompás regényéből. A német szövegkönyvet Harsányi Zsolt fordította magyarra. — I^ebe hoch! — Ha nem haragszanak meg érte, el fogom mondani „A tenorista" meséjét, mert egyike a legbájosabbaknak, amit ebben a zsánerben hallottam. — Halljuk! — Egy kis német városról van szó, amelynek legnagyobb nevezetessége egy kvartett. Történt pedig, hogy egy csúnya napon elhalálozott a kvartett legértékesebb tagja, a tenorista. A város büszkesége veszélyben forog, a kvartettet fenn kell tartani, már pedig csak egyetlenegy tenorista jöhet számításba, egy züllött muzsikus, a józan polgárság szégyenfoltja. De hát nincs mit csinálni, a flótás elfoglalja a tenorista posztját, de egyben elhinti maga körül a bohém életfelfogás veszedelmes csíráit. Életelveivel a basszista családjában csinálja az első bajt, amelynek hajadon leánya az ő filozófiájának hatása alatt elfogadja a választófejedelem barátságát. Igen ám, de a lánynak vőlegénye van , mert ez nem kérheti számon mennyasszonyának hűtlensé- Dinnyési Juliska akinek legutóbb a ,,Szeretlek"-ben volt szép sikere, a jöövő szezonra a Király Színházhoz szerződött