Színházi Élet, 1928. július 8–14. (18. évfolyam, 28. szám)

1928-07-08 / 28. szám

36 SZÍNHÁZI ÉLET lett, rohantak a szállójába. De a kere­sett művész a szállóban sem volt talál­ható. Már-már arra gondoltak, hogy eltűnését a rendőrségnek jelentik, ami­kor a földön egy összegyűrt cédulát találtak, amelyből két dolog derült ki. Először is, hogy végzetes hiba volna hősünket a rendőrséggel kerestetni, másodszor, hogy arra sem lehet számí­tani, hogy megjelenik az előadáson. — No és hogy oldották meg a for­diuszi csomót? — Úgy, hogy véletlenségből ott volt a Városi Színház kitűnő basszistája, Vermes Jenő, aki történetesen beszél olaszul és olyan pompás kitűnően szöveg­kiejtéssel énekelt trubaduri szolgálatra berendelt olasz kollégája helyett, hogy a közönség észre sem vette a beugrást. —­ Akkor ismét evviva! De ha már benne vagyunk, maradjunk végleg a pletykánál. — Nem tudok én egy fia sem, ha csak azt el nem mondom, pletykát hogy itt járt Pesten egy kitűnő, külföldi szí­nésznő, aki annyira járatlan pénz­ügyekben, hogy a bankárját is magá­val hozta. — Ha tényleg annyira járatlan lenne pénzügyekben, akkor nem ban­kárt hozott volna magával, hanem bankpraktikánst. — Lehet, hogy a hölgyeknek van igazuk, én nem nagyon értek az ilyes­mihez. Egyáltalán kerülni szeretnék mindent, aminek a legkisebb pletyka­szaga is van. — Ebből látjuk, hogy valamit tar­togat még a bögyében. Csak ki vele! — Ha elmondom ellen való bosszúból­ is, csak a női nem Hadd lássa min­den férj, mennyi raffinériával kell megküzdenie attól a pillanattól kezdve, amikor kimondják ellene az igent. Ez­úttal egy hölgy kerül terítékre, aki a meleg nyári napok beálltával minden délután azzal távozott el hazulról, hogy a szigeti strandra megy. Egy­szer a férjnek eszébe jutott, hogy meg­nézi őnagyságát a strandon. Ebben még igazán nem volt semmi gyanút­keltő momentum, férjünk sem csinált belőle kázust, felöltözött hát és sétára indult a szigeten. Egyszer csak, ahogy a vízeséshez ér, azt látja, hogy egy patyolat női kéz fürdőruhát áztat a vízesés meleg habjaiban. Kíváncsi lesz, közelebb megy, hát azt látja, hogy a fürdőruhát a felesége áztatja egy is­meretlen gavallér társaságában. — Nodehát ez még nem olyan ve­szedelmes? — Látszik, hogy önök valamennyien a női szolidaritás alapján állanak. Ha valaki azzal megy el hazulról, hogy a strandra megy, az nem térhet haza száraz trikóval. Kénytelen tehát vala­hol beáztatni — És mi lett a véget — A férj elkezdett informálódni és az informátorok az asszonyt közös sorsra juttatták a trikóval. — Vagyishogy őt is beáztatták. Hova szalad, Intim Pista? — N­a a hölgyek az utolsó poént is kiveszik az ember szájából, akkor ne­kem nincs semmi keresnivalóm. Ke­züket csókolom! Sztarinak nem rossz! Rácz Erzsi másodéves szi­ninövendék létére sikerrel játszotta el a Városi Színházban a „Gyurkovics fiuk" primadonna szerepét ! (Strelisky-fiók felv.) EGY STATISZTA SÓHAJA Az életem nem­ fenékig tejfel, E szoil­oru dolgot be kell vallanom. Ha a fizetésemből Direkt éhen kellene vacsoráznék is, halnom. (vig)

Next