Színházi Élet, 1929. január 13–19. (19. évfolyam, 3. szám)
1929-01-13 / 3. szám
„Apám sebesi Telmán Richárd alezredes volt a közös hadseregben és én Lőcsén születtem" mondja Erika von Thellmann, a berlini „Templom egere" Magyar iskolába járt, kitűnően beszél magyarul, magyar könyvet, magyar újságot olvas és Tino Pattiera menyasszonya a német színpadok egyik legnépszerűbb színésznője Berlin, 1929. január Friedrichstrasse: Lustspielhaus. A plakáton : Arm die eine Kirchenmaus, von Ladislaus Fodor, és a pénztár fölött a tábla : Ausverkauft. Minden jegy elkelt. A főszereplő öltözőjének ajtaján tintával írt fehér lapon a név Erika v. Thellmann. O a berlini «Templom egere». Susie — Zsuzsi, Zsuzsika. A német színpadok világában a legelsők közé sorozzák. Huszonhat esztendős. Az utolsó három-négy évben csupa százon felüli szériái voltak. — Ein Moment ! — hangzik az öltözőből a kopogtatás után. — Ich habe meine Gardroberin eben weckgeschickt! Aztán nyílik az ajtó : — Ja, maga az ?. . . Mért nem szól?... Minek strapálom itt magam németül, mikor úgy örülök, ha magával beszélgethetek !.. . Visszaül a tükör elé. Kis tarka selyemkabátban van, az arcát sminkeli. Szőke haja minduntalan visszaesik a homlokába, zavarja a festésben. — Verflucht nocamál ! — mondja nevetve, mikor tizedszer csapja fel a haját a szeméből. — Káromkodni jobban szeret németül ? Vagy jobban, tud? — Nem. Az úgy van, hogy 1914-ben kerültem ki Németországba, s itt csak finom magyarokkal találkozom, akikkel nem kell káromkodni. A németekkel — akik többfélék — néha kell, s így a magyar káromkodást már el is felejtettem"! — Nem is igazi magyar akkor ! — Én ... Bocsánat !... Apám sebesi Telmán Richárd, alezredes volt a közös hadseregben és én Lőcsén születtem. Ott is jártam iskolába !... — Közben mindig arra gondoltam, hogy színésznő leszek. Attól kezdve, hogy az eszemet tudom, mindig színésznő akartam lenni. Lőcséről a papát Raguzába helyezték át, s itt folytatódott a gyerekkorom 1914-ig, amikor Stuttgartba költöztünk, itt beírattak a Mädchenrealschuléba. Tizenhat éves voltam, amikor az irodalomtanárom elvitt a Landestheater igazgatójához, aki rögtön a szavalat után szerződtetett és tíz napra rá már fel is léptem, mint Rautendelein, Gerhardt Hauptmann Versankene Glocke-jában. — Volt sikere? — Volt. Olyan sikerem volt, hogy attól féltem, sose lesz belőlem semmi, mert semmi egyéb nem vagyok, mint csodagyerek ! Hála Istennek, nem így történt . Egyébként menni asszony vagyok. Vőlegényem Tino Pattiéra. Imádja Pestet és a magyarokat, meglátja, milyen boldog lesz, ha bemutatom magának. — Pestre is elmegyek évente egyszer nyáron. Sajnos, olyankor nem játszanak a színházak. A magyar kollégáimat csak a Színházi Életből ismerem, melynek szorgalmas olvasója vagyok. Ez Erika von Thellmann : a berlini «Templom egere». Erika von Thellmann Hl