Színházi Élet, 1929. február 17–23. (19. évfolyam, 8. szám)

1929-02-17 / 8. szám

INTIM PISTA, miért fogyott el ezen a héten annyi sürgönyblanketta a pesti szín­házaknál?­­— Mert a színházi világban kiütött a házasság­járvány és mindenki sietett gra­tulálni a jókedvű áldozatoknak. Távirat­stílusban: Első pár — Harmath Imre kontra Szokolay Oly. — Hova utaztak? — Szokolay a szigeti Nagyszállóba, Harmath a S­alace­ Szállóba, mert a Tátra­utcai új lakás még csak a jövő héten lesz kész. Második pár: Gaál Andor fővárosi autókereskedő kontra Jákó Amália, a Víg­színház volt tagja. — Útirány? — San Moritz. Harmadik pár: Glasz Zoltán, a berlini­­ Uhr Blatt szerkesztője contra Mecséry Ili, másnéven Illa Mary. Nem csoda, ha ebben a tolongásban még valaki kedvet kapott a házasságra, az aranyos Fejes Teri, aki rövidesen szintén megtartja esküvőjét egy pesti társaságok­ban ismert és szimpatikus úriemberrel. — Sürgönyeim? — Majd azt is közölni fogom. Egyelőre azonban házassági híreim pendantjául egy válási hírt is közlök. Bérezik Baba, ma­gyar filmszínésznő, aki a Zsuzsanna és a vének­­ című filmben mutatkozott be a kö­zönségnek és a felesége lett Rajháti Vil­mosnak, a film Berlinbe költözött magyar rendezőjének, válik az urától. Hogy men­től messzebbre váljanak. Hajháti már át is tette székhelyét Amerikába. — Apropó Amerika! Gilbert Miller és Ben Blumenthal itt tartózkodása egyetlen külföldi szerződést sem eredményezett? — De igen. Ben Blumenthal felfedezett egy új magyar filmcsillagot, a Teréz­ körúti Színpad Fenyvessi Fincijét, akivel eluta­zása után itteni megbízottja tárgyalást kezdett és az eredmény az, hogy a nevezett fiatal színésznő nemsokára már Holly­woodban fog filmezni. S hogy ne kelljen még egyszer visszatérnem Amerikára, most értesültem Newyorkból, hogy Hajdú Ilona, az Opera volt tagja a „San Carlo" Opera Companyhoz szerződött és jelenleg igen nagy sikerrel énekel a kanadai Montreal­ban. — Nagy örömünkre szolgál. Úgy látszik, senki sem lehet próféta a saját hazájában. — Ezt egy másik magyar operaénekes igazolta ezen a héten. Az illető úr, aki szűkebb kortársi körökben sem örvend túl nagy népszerűségnek, posta utján pén­zeslevelet kapott. Minthogy nem volt oda­haza, a postás értesítőt hagyott hátra, amelyen jelezte, hogy művészünk a pénzt ennél és ennél a postahivatalnál veheti át. Az énekes persze sietett a postahivatalhoz, ahol a lelkiismeretes hivatalnok igazol­ványt kért tőle. „Semmiféle irat nincs ná­lam, — felelte a művész, — de ha meg­engedi, igazolásul énekelni fogok." — No hallja! Ez a kis történet Salja­pintól kezdve minden nagy énekessel megtörtént! — De nem ezzel a csattanóval. Mert amikor a művész befejezte az énekpro­dukciót, a postahivatalnok megszólalt: „Most már pláne nem hiszem, hogy ke­gyed azonos lenne a címzettel." (Halmi föld) A hét hőse: Dénes György A hét hőse kétségtelenül Dénes György, aki a be­teg Rátkai Márton szerepét az Izlandi vászonban egy nap alatt nemcsak megtanulta, de a főpró­bán nagy sikerre is vitte. A premier után ismét átvette és sikere olyan általános, hogy az Izlandi vászon után nemsokára talán a mozivászonra is szerződést kap 3 33

Next