Színházi Élet, 1929. március 24–30. (19. évfolyam, 13. szám)

1929-03-24 / 13. szám

— Mit tudtok, ti angyalom arról az érdekes fordulatról, mely a fiatal gróf eddig irigyelt és felhőtelen boldogságát megzavarta? — Hát te is hitelt adsz ennek a men­demondának? Érdekes, hogy ebben a vá­rosban mi mindent ki nem találnak az emberek! A grófné tényleg elutazott a Riviérára, mint ahogyan sokan mások, akik tehetik, elutaznak, a fiatal gróf pe­dig azalatt éli ugyanazt a szalmaözvegyi életet, mint ahogyan azt sokan mások, fiatal szalmaözvegyek élik. Mindennek azonban semmi komoly jelentősége nincs, a viszontlátás bizonnyal boldog és derűs lesz, miután két szerető szív még sokkal jobban szereti egymást akkor, ha némi eltávolodás után újra összetalál­koznak. Ennyi talán elég lesz cáfolatul. — Erélyes kedvedben vagy ma, an­gyalom. — Mit tehetnék mást ebben a város­ban, ahol még olyanokon is a fejüket törik az emberek, ha egy hölgyet és két urat együtt látnak valamelyik étterem­ben, hogy vajjon melyik úr fizeti a va­csorát. — No, ebben igazad van. Csodálatos, hogy micsoda gondjaik vannak néme­lyeknek! Például ismerek egy fiatal urat, aki mindent akar tudni, ami Pesten tör­ténik, épp ezért már kora délelőtt mun­kához lát. Megjelenik a Váci­ utcában és ellenőrzi a különböző párokat, betekint délelőtt a cukrászdákba, no és a Hungá­ria-bárba, ahol mindent meg lehet tudni a jelenlevőktől, hogy hol mi történt éj­jel"? Aztán hazaszalad, gyorsan megebé­del s ebéd után már a Bristol-bárban fogyasztja a coctailjét, ahol akkor nagyszámú aranyifjúság táboroz s igen mulatságos dolgok történnek — Például•? —­ Például a napokban ott whyskizett Odescalchi Miklós herceg néhány barát­jával, egyszer csak bejött a helyiségbe egy ütött-kopott ember kabát nélkül, úgy didergett, hogy a herceg megszánta, le­kanyarintotta a váráról a drága bundá­ját és odaajándékozta neki. Azóta Odes­ Gróf Apponyi György és gróf Zichy György a Tátrában r>6

Next