Színházi Élet, 1929. április 28–május 4. (19. évfolyam, 18. szám)

1929-04-28 / 18. szám

Tcí-Toi — Csókolom a kezét nagyságos asszonyom, iga­zán örülök, hogy látom. — Részemről a szerencse, nem jönne vel­em­ egy kis feccélésre? — N­a megígéri, hogy nem kergeti a kilométere­ket és időt enged arra, hogy kitöröljem, ami a bögyöm­ben van, üsse kő, elkísé­rem.­­— All right, ez szép ma­gától. Irány a Jánoshegy, majd lassan megyek, hogy át tudjon diskurálni, de azután érdekeseket mond­jon ám. — Akár mindjárt kez­dem is mondókámasl, még pedig azzal, hogy Mr. Wal­ter P. Chrysler elküldötte nekem családfáját . .. — ... eredeti kutyabőrön persze! — Szó sincs róla, nem az általa produkált ha­ti­­kocsifajtáknak a listáját, amely egy terebélyes fa árnyékában húzódik meg szerényen és a fa alatt szerényen húzódik meg az aláírás: Chrysler család­fája. — Eredeti ötlet, igazi amerikai gondolat. — No de a levélben is igen érdekes dolgokat kö­zöl velem Mr. V. Howe, Chrysler európai adverti­sing menagerje. Emlékszik asszonyom, amikor első­nek árultam el, hogy Chrys­ler, aki valóságos bűvésze az organizációnak, beol­vasztja konszernjébe a Dodge Brothersnek gyá­szát. —­­ Hogyne emlékeznék, tudtommal ez meg is tör­tént. — Igen, igen, de éppen itt derül ki Chrysler nagy koncepciója, hatalmas vo­nalúsága, ahogyan ez a be­olvasztás megtörtént. Eddig, ha egy nagy üzem, egy ki­sebbel beolvasztott, ugy B­A­L­L­A 77

Next