Színházi Élet, 1929. május 12–18. (19. évfolyam, 20. szám)
1929-05-12 / 20. szám
meséje nagyon kedves. Egy kivándorolt magyarról szól a történet, aki harminc évig élt a Wild Westen és tősgyökeres amerikai cowboy lett belőle. Ez a »cowboy-magyar» harminc év után rengeteg pénzzel hazajön Magyarországra, de sehogysem tud beleilleszkedni az itteni viszonyokba. Meg aztán kedve sincs megszokott életét megváltoztatni, hanem merész ötlettel és sok pénzzel — a magyar falut változtatja meg. Olyan Wild West élet indul meg a Tisza partján, hogy a legmerészebb cowboy fantázia is csodájára járhat. Ennek a «magyar cowboyfilm»-nek a főszerepére Eddie Pole-t szemelték ki. — Milyen helyzetet teremtett Amerikában a beszélőfilm? — érdeklődünk. — Legjobban talán Lillian Gish jellemezte a helyzetet. Azt mondta: "Adjál a gyereknek egy babát, amelyik jár, meglátod, hogy örül neki. Adjál a gyereknek egy babát, amelyik jár és azt is mondja, hogy mama, meglátod : a gyerek alig tud betelni majd ezzel a játékszerrel.» A beszélőfilm az a baba, amelyik mamát is mond — és az amerikai közönség nem tud betelni vele. A 100 ° C-os beszélőfilm különben Amerikában is szélső kilengése a «talkie»-nak. Ez vissza fog fejlődni és a hangos film nem a színháznak lesz konkurrense, hanem a varieté és vaudevale műfajnak. — Hollywoodban természetesen nagy felfordulást okozott a talkie. A színpadi művészek mind odatódultak és alaposan lenyomták a sztárgázsikat Ezzel magyarázható, hogy sok hollywoodi színész öt-hat hónapos európai szerződést fogad el, mert arra számít, hogy ez alatt az idő alatt a Broadway-színészek eljátsszák kisded játékaikat Hollywoodban. Annyi tény, hogy ezek a színpadi színészek filmszempontból nem váltak be. Korda Sándor a felvevőgép melletti (Feld György felvétele) Bíró Lajos gratulál Korda Sándornak, az «fejféli őrség» befejezése után. Mellettük Lukács Pál és Billie Dowe, a film két főszereplője 45