Színházi Élet, 1929. augusztus 25–31. (19. évfolyam, 35. szám)
1929-08-25 / 35. szám
is MEGBÍZHATÓ BABA írta: ENDRŐDY BÉLA Baba a kirakatban, állt édesen és ostobán, a fejét kissé félrehajtotta, a jobbkarját kecsesen felemelte, úgy nézett ki a járókelőkre az üvegablak mögül elbűvölő mosollyal. Baba nyúlánk volt, remek idomain párizsi ruha ma kék, holnap piros, holnapután lila, olyan előnyösen tudta hordani a ruhákat, hogy amit reggel ráadtak, azt estére bizonyosan megvette valaki. Épp ezért Babát nagyon szerették a Holzernél, dédelgették, becézték s ha új ruhába bújtatták, a segédek mosolyogva meghajoltak előtte s azt mondták : — Kedves Baba, ebben aztán különös sikere lesz ma, az bizonyos. És Baba nem fáradt ki a mosolygásban, nem fáradt ki abban, hogy naphosszat egy helyben áll s bámultatja magát, soha semmi baj nem volt vele, mindig egyformán édes és elragadó volt. " Egy délelőtt magas és elegáns úr haladt el a kirakat mellett s hirtelen megállt az üvegablak előtt. A magas és elegáns úr fáradt volt s rosszkedvű, évek óta csalódás érte csalódás után, megházasodott, elvált, újra szerelmes lett, megcsalták, kiábrándult, belebolondult egy színésznőbe, aki az életben még jobban komédiázott mint a színpadon s így a magas és elegáns urat kiforgatta minden érzéséből, amit még a többiek meghagytak neki. Most itt állt fáradtan és csalódottan a kirakat előtt, nézte Babát és ráeszmélt arra, hogy döntő fontosságú percet él át : megtalálta az igazit Italia természetesen autót kapott... (László felv.) 17