Színházi Élet, 1929. augusztus 25–31. (19. évfolyam, 35. szám)

1929-08-25 / 35. szám

is MEGBÍZHATÓ BABA írta: ENDRŐDY BÉLA Baba a kirakatban, állt édesen és osto­bán, a fejét kissé félrehajtotta, a jobb­karját kecsesen felemelte, úgy nézett ki a járókelőkre az üvegablak mögül elbűvölő mosollyal. Baba nyúlánk volt, remek idomain párizsi ruha ma kék, holnap piros, holnapután lila, olyan előnyösen tudta h­ordani a ruhá­kat, hogy amit reggel ráadtak, azt es­tére bizonyosan megvette valaki. Épp ezért Babát nagyon szerették a Holzer­nél, dédelgették, becézték s ha új ru­hába bújtatták, a segédek mosolyogva meghajoltak előtte s azt mondták : — Kedves Baba, ebben aztán különös sikere lesz ma, az bizonyos. És Baba nem fáradt ki a mosolygás­ban, nem fáradt ki abban, hogy nap­hosszat egy helyben áll s bámul­tatja magát, soha semmi baj nem volt vele, mindig egyformán édes és elragadó volt. " Egy délelőtt magas és elegáns úr ha­ladt el a kirakat mellett s hirtelen meg­állt az üvegablak előtt. A magas és ele­gáns ú­r fáradt volt s rossz­kedvű, évek óta csalódás érte csalódás után, meg­házasodott, elvált, újra szerelmes lett, megcsal­ták, kiábrándult, belebo­londult egy színésznőbe, aki az életben még jobban komédiázott mint a szín­padon s így a magas és elegáns urat kiforgatta minden érzéséből, amit még a többiek meghagy­tak neki. Most itt állt fáradtan és csalódottan a kirakat előtt, nézte Babát és ráeszmélt arra, hogy döntő fontosságú percet él át : megtalálta az igazit Italia természetesen autót kapott... (László felv.) 17

Next