Színházi Élet, 1929. november 24–30. (19. évfolyam, 48. szám)
1929-11-24 / 48. szám
mindig a retiküljében hord egy menyasszonyi fátyolt és egy mirtuszkoszorút. Azt most a fejére tűzi és szemét lesütve, boldog remegéssel várja az óráját. Amikor kinyitja a szemét, ott áll körülötte röhögve, csúfolkodva az egész személyzet. És a kárörvendezők között ott van bálványa, a báró is. Egy ilyen leányból úgy tör ki a düh, mint a vulkán. Rettenetes átok bugyborékol ki a száján, hogy tűz, víz, dögvész és szörnyű szenvedés szakadjon mindazokra, akik most olyan szívtelenül kinevetik. És íme, ebben a pillanatban hozzák be a reggeli újságot. Hadüzenet ! Kitört a háború ! Egyszerre félbeszakadt a mulatság, mindenkinek van valakije, akit féltenie kell. önmagát, a fiát, az apját. És a leány dicsönlten, hálásan néz az ég felé. Isten megmeghallgatta az átkát. Semmi kétség, ez az egész háború az ő bosszúja. A bárónak is abba kell hagynia a régi mulatós életet ; Lajos a tisztiszolgája már csomagolja a háborús poggyászt. Piroska besurran hozzá és amikor titokban végighallgatja Mária grófnő és a báró búcsúzkodását, — csak akkor látja, hogy a duhaj külső mögött mennyit szenvedett a báró és micsoda fájdalmat zúdított rá ez a háború. Piroska most már megbánja, hogy olyan könnyelműen az emberiségre szabadította a világháborút, 10 könyörög az Istenhez, hogy csinálja vissza az egészet és engesztelésül fogadalmat tesz, hogy oda fogja dobni magát a szenvedő katonáknak élő áldozatul. Már hónapok óta él vakondok módjára a sziklába vájt kavernában a báró és tisztiszolgája. Az őrnagya közli vele, hogy valami rejtélyes kémnő járja a csapatokat , tisztekkel, közlegényekkel barátkozik, és valószínűleg az a célja, hogy hadititkokat tudjon meg és meglazítsa a fegyelmet. Kiadja a parancsot, hogy induljon járőrrel a táborba és fogja el mindenáron ezt a veszedelmes kémet. Persze ez a kémnő senki más, mint Piroska. Addig-addig bolyongott ezredtől ezredig, amig megtalálta a bárót. Elhozta neki engesztelőáldozatát, retiküljében a menyassszonyi fátyolt, ajkán a csillapító csókot. A sok hónapos epekedés után ez az olcsó szerelem is jól esik, de kinn valami zaj hallatszik az ellenséges vonalakban. A báró kimegy, hogy megnézze. Odaát a fehér lobogó leng. Fegyverszünet ! Vége a háborúnak. És ekkor a világháború utolsó golyója kirepül valamelyik puskacsőből és szíven találja a bárót, ő meghal, de a háborúnak vége, folytatódik az élet, a maga békés örömeivel és szenvedéseivel. Piroska pedig megdicsöülten néz fel az égbe. Semmi kétség, szörnyű, szenvedésekkel teli élete után az Isten elfogadta az ő alázatos áldozatát és érte, csakis érte küldte le újból a Békét a földre. Ez a háború énmiattam van It Titkos Ilona és Főidényi Láiszló Magyar Színdfo : «Piroska és a farkasok« (László felv.) »Most már kezdhetünk sírni, nem látja senkit Zala Karola és Faragó Erzsi