Színházi Élet, 1929. december 29–1930 január 4. (20. évfolyam, 1. szám)

1929-12-29 / 1. szám

Al Jolson nem szereti a társaságot, ideális életet él, kedvenc szórakozása a horgászás és a legjobb barátja a Pesten is jól ismert Jack Haskell Hollywood, december (Hollywoodi tudósítónktól) Ha valaha meg fogják írni a hangosfilm történe­tét, ez a kultúrhistoriai fejezet el­választhatatlan lesz Al Jolson nevétől. Ebben az egész dologban pedig az a furcsa, hogy míg a néma­film első­sorban a szép emberpéldányoknak köszönhette páratlan népszerűségét, a hangosfilm egy normális körülmények között csúnyának nevezhető férfiúnak tartozik köszönettel. Igaz, hogy ez az Al Jolson nem isme­retlen csillagként bukkant fel a film világában. Amikor Warnerék szerződ­tették, már Amerika legnépszerűbb néger­imitátor jazz-énekese volt, akinek egy­egy új számát grammofon-lemezek száz­ezrei terjesztették. Mint Maurice Cheva­lier, ő is specialistája a chansonnak, de hatása nagyobb és közvetlenebb, mert amit ő előad, ahhoz nem kell nyelv­tudás. A szívtől jön és a szívekig ér. A karrierjének új szakasza mindenki előtt ismeretes. Amikor a Warner-gyár anyagi erőinek utolsó tartalékával meg­csinálta vele az első beszélőfilmet, a Jazz Singert, annyira készen volt, hogy a főszereplő Al Jolson kikötött hono­ráriumát értéktelennek látszó Warner­részvényekkel tudta csak kifizetni. De a Jazz Singer kikerült a piacra és forra­dalmat csinált a film világában. Párat­lan üzlet lett és hatása alatt a leg­nagyobb hollywoodi gyárak egymás­után tértek át a hangosfilmre. Az Al Jolson birtokában lévő Warner-rész­vénypakettek egy negyedév alatt egy-

Next