Színházi Élet, 1930. május 26–31. (20. évfolyam, 22. szám)
1930-05-26 / 22. szám
Párizsban baj van! s csendre Párizsban baj vanl De még milyen nagy baji Nincs pénz és meghalt az éjszakai élet. Nincs pénz? Ugye, ez kissé furcsán hangzik, hiszen folyton azt halljuk: Franciaország ma Európa leggazdagabb állama és Párizsban van agyobb jólét. És mégis legnaigaz. Az éjjeli életre, a színházakra párizsiak nincs pénz. Mert a nem nagyon járnak mulatni és nem nagyon látogatják a színházakat. Párizs éjjeli élete mindig az idegenekből dott. A párizsiaktól verbuválókiveszhetett volna. Az idegenek pedig megfogyatkoztak. Az amerikai tőzsdeválság lecsökkentette azoknak a jómódúaknak a számát, akik évente átruccanhattak az Óceánon. Egy év előtt még angol beszédtől volt hangos Párizs, ma már megint észrevenni, hogy Párizsban a francia az uralkodó nyelv. De csak nappal, mert éjjeli élet nincs. A Montmartre bárjaiban, lokáljaiban, dancingjaiban és kabaréiban üres napok követik egymást és maga a Montmartre is csak egy-két óráig hangos. Színház után felautózik ide néhány kíváncsi idegen, de hamarosan távozik is, mert nem látott semmit. Mást várt. Éjjel két órakor már egy lelket sem találni a mulatónegyedben, néhány bárban iddogál mindössze pár professzionista éjjelező. Ilyen körülmények között nem meglepő, ha a Montmartre nem fejlődik, ha senkinek sincs kedve új látványosságokat, új attrakciókat üzembe helyezni. • Párizs specialitása a revü volt. A revü rengeteg pénzbe került. Félévig kellett mennie egy revünek, míg a music hall megtalálta a számításait. De a revük rendszerint egy évig táblás házakat vonzottak. A Párizsban járó idegen, aki nem nézte meg a nagy revüket, nem mondhatta magáról. Párizst láttam De most jó, ha félházak játszhatnak előtt és kérdés : a jövőben majd akad-e egyáltalán színház, amelyik vállalkozik nagy pénzek befektetésére — bizonytalan üzletbe. • <1 Folies Bergere-ben nyolcvan vízióba tömörítik a görlök és boyok pazar felvonulásait, a Casino de Paris-ban Mistinguett, az örök fiatalság papnője köré tekerődik a vagyonokat felemésztő látványosság, a Palace-ban Jaquel Meiler áll ..A rózsák orgiájá"-nak központjában. De minden hiába: a nézőtér nem telik meg. A párizsi szállodák portásai visszaküldik minden este a jegyeket. Nem lehet az üres nézőteret benépesíteni a szálloda is üres. Egy város színházi kultúrája nem épülhet fel az idegenek érdeklődésén. Egy város színházi élete nem függhet attól, hogy mennyi külföldi látogató akad. Párizs megérdemli a sorsát mert nem törődik színházaival, nem érdeklődik művészete iránt. A francia kispolgár — nyárspolgár. Akárhány olyan kispolgár akad, aki még sohasem volt revünél. Talán nem is tudja meg többé, mi volt a revü, amellyel sok visszaélést követtek el mindenfelé, de amely Párizsban igazán artisztikus feltálalásban jutott a nézők elé. Párizsra mindig azt mondják: erkölcstelen város. Milyen igazságtalan ez a megállapítás? Párizs polgárai igazán nem érdemlik meg, hogy így kipellengérezzék a városukat. A párizsiak korán szeretnek lefeküdni. Mulatni az idegenek tudnak és Párizs legfeljebb abban bűnös, hogy jó pénzért rendelkezésükre bocsátotta az idegeneknek a területét. Ezt a bűnt pedig nem bánta meg, sőt azon kesereg, hogy nem tud tovább bűnözni. • Cook is leépíti az üzemét. Azt mondják: felmond az apacsainak. Mert, amikor éjjeli túrára vitte az amerikaiakat, a hidak alatt apacsok ugrálták körül az autót, fütyültek, sőt talán kést is csillogtattak. Cook alkalmazottai voltak ezek az apacsok, akiket azért szerződtettek, hogy hamisítatlan illúziót kapjanak az amerikaiak. Hogy az Eiffel-torony mellé az apacs legyen a garnirung. Igazi apacsok már régen nincsenek. A műapacsokat most küldik nyugdíjba. Párizsban baj vanl 17