Színházi Élet, 1930. június 15–21. (20. évfolyam, 25. szám)
1930-06-15 / 25. szám
Rejtett kincs! Igazat kell adnunk azoknak a még ma is létező babonásoknak, akik rejtett kincsekre vadásznak. Rejtett kincs és ezt megafonon közöljük az ország minden lakójával, — igenis van. Csak a megtalálásának, felvadászásának technikája, más, mint ahogy eddig csinálták. Nem kell kimenni pénteken, 13-án éjfélkor a keresztútra ai fellobbanó lidérclángok irányát keresve. Nem kell Szent György-napkor fogott gyík máját varázsfüvekkel teli rotyogó fazékba tenni és mindenféle ördögi formulákat mondani hozzá. A Színházi Élet módot akar nyújtani a kincskeresőknek, hogy teljesen ujj és modern metódus szerint induljanak erre a sikerre kecsegtető kirándulásra. Nem hisszük, hogy egyetlen nős olvasónk kétségbe merné vonni azt, hogy az élet igazi kincse: a jó feleség. A rejtett kincs tehát az, aki jó feleség lehetne, ha valaki felhívná rá a figyelmet. Dehát a rejtett kincsnek az a természete, hogy ő maga, akár szerénységből, akár életkörülményei folytán nem jelentkezhetik. Kell tehát, hogy valaki önzetlenül felkeltse iránta az érdeklődést. Azt mondhatná valaki, hogy rendben van, a rejtett kincs nem kínálhatja fel magát, de itt vannak a szülők, itt vannak a hozzátartozók. Hiszen akárhányszor olvashatjuk a lapok apróhirdetési rovatában, hogy „Férjhez adnám 20 éves, háziasan nevelt zeneértő, csinosnak mondott leányomat, némi hozománnyal és kelengyével stb. stb." Dehát ez nem ugyanaz. Először is a szülő, vagy a hozzátartozó nem lehet önzetlen. Másodszor nem sorolhatja fel a férjhez adandó leány jó tulajdonságait abban a mértékben, ahogy szeretné, mert ebben megakadályozná őt a természetes szemérem. Az ilyen apróhirdetés úgy hangzana, mint valami dicsekvés. Vagy mintha valaki sürgősen meg akarna szabadulni az apróhirdetett leánytól. Nem, kérjük szeretettel, a rejtett kincset csak olyan valaki ajánlhatja, aki teljesen önzetlen és száz százalékig elfogulatlan. Ha például azt írná nekünk valaki, hogy „Ismerek egy 20 éves kaposvári irodakisasszonyt, aki szép, kedves, finomlelkű teremtés, szerény, nem jár társaságba, jó családból való, németül, angolul, franciául beszél, meggyőződésem, hogy jó férj oldalán a legkitűnőbb asszony válna belőle, de ismeretség hiányában nem áll módjában ezt a hivatását teljesíteni", egy ilyen levélnek nem tudna ellenállni a Színházi Élet szerkesztője és díjtalanul bocsájtaná hasábjait a rejtett kincs rendelkezésére. És itt már jóformán el is mondtuk a „Rejtett kincs" című rovatunk lényegét. A Színházi Élet megkönnyíti a kincskeresők dolgát és díjtalanul bocsát reflektort a rejtett kincsre. Ezt a rovatot minden előfizetőnk és olvasónk igénybe veheti, ha úgy találja, hogy tud egy olyan leányt, akit jó szívvel ajánlhat a házasodni óhajtó férfiak figyelmébe. A rovat igénybevételének technikája az, hogy valaki, — nevezzük magunk között tárnoknak — megírja nekünk az általa ajánlott rejtett kincs tulajdonságait, életkörülményeit, korát, jellemét, természetesen a leány nevének elhallgatásával. Közli a város vagy helység nevét és megírja azt a poste restante jeligét, amely alatt a kincskeresők ajánlatait eljuttatná az érdekelthez. A Színházi Élet tehát ebben az esetben nem más, mint egy óriási reflektor a kincskeresők kezében. Aki igénybe akarja venni, tessék itt az alkalom. Boldogok leszünk, ha még módunkban áll közölni az első házasságokat, amelyek ilyen módon jöttek létre és a magunk részéről szívesen megígérjük, hogy minden általunk megtalált rejtett kincs valamely kedves figyelemben fog részesülni a Színházi Élet részéről. A bányászköszöntéssel üdvözöljük a mi új kincskeresőinket: „Szerencse fel!" 29