Színházi Élet, 1930. június 15–21. (20. évfolyam, 25. szám)

1930-06-15 / 25. szám

Rejtett kincs! Igazat kell adnunk azoknak a még m­a is létező babonásoknak, akik rejtett kin­csekre vadásznak. Rejtett kincs és ezt megafonon közöljük az ország minden lakó­jával, — igenis van. Csak a megtalálásának, felvadászásának technikája, más, mint ahogy eddig csinálták. Nem kell kimenni pénteken, 13-án éjfélkor a keresztútra ai fellobbanó lidérc­lángok irányát keresve. Nem kell Szent György-napkor fogott gyík máját varázs­füvekkel teli rotyogó fazékba tenni és mindenféle ördögi formulákat mondani hozzá. A Színházi Élet módot akar nyújtani a kincskeresőknek, hogy teljesen ujj és modern metódus szerint induljanak erre a sikerre kecsegtető kirándulásra. Nem hisszük, hogy egyetlen nős olvasónk kétségbe merné vonni azt, hogy az élet igazi kincse: a jó feleség. A rejtett kincs tehát az, aki jó feleség lehetne, ha valaki felhívná r­á a figyelmet. Dehát a rejtett kincsnek az a természete, hogy ő maga, akár szerénységből, akár életkörülményei folytán nem jelentkezhetik. Kell tehát, hogy valaki önzetlenül fel­keltse iránta az érdeklődést. Azt mondhatná valaki, hogy rendben van, a rejtett kincs nem kínálhatja fel magát, de itt vannak a szülők, itt vannak a hozzátartozók. Hiszen akárhányszor olvashatjuk a lapok apróhirdetési rovatában, hogy „Férjhez adnám 20 éves, háziasan nevelt zeneértő, csinosnak mondott leányomat, némi hozománnyal és kelengyével stb. stb." Dehát ez nem ugyanaz. Először is a szülő, vagy a hozzátartozó nem lehet önzetlen. Másodszor nem sorolhatja fel a férjhez adandó leány jó tulajdonságait abban a mértékben, ahogy szeretné, mert ebben megakadályozná őt a természetes szemérem. Az ilyen apróhirdetés úgy hangzana, mint valami dicsekvés. Vagy mintha valaki sürgősen meg akarna szabadulni az apróhirdetett leánytól. Nem, kérjük szeretettel, a rejtett kincset csak olyan valaki ajánlhatja, aki teljesen önzetlen és száz százalékig elfogulatlan. Ha például azt írná nekünk valaki, hogy „Ismerek egy 20 éves kaposvári irodakisasszonyt, aki szép, kedves, finom­lelkű teremtés, szerény, nem jár társaságba, jó családból való, németül, angolul, franciául beszél, meggyőződésem, hogy jó férj oldalán a legkitűnőbb asszony válna belőle, de ismeretség hiányában nem áll módjában ezt a hivatását teljesíteni", egy ilyen levélnek nem tudna ellenállni a Színházi Élet szerkesztője és díjtalanul bocsájtaná hasábjait a rejtett kincs rendelkezésére. És itt már jóformán el is mondtuk a „Rejtett kincs" című rovatunk lényegét. A Színházi Élet megkönnyíti a kincskeresők dolgát és díjtalanul bocsát reflektort a rejtett kincsre. Ezt a rovatot minden előfizetőnk és olvasónk igénybe veheti, ha úgy találja, hogy tud egy olyan leányt, akit jó szívvel ajánlhat a házasodni óhajtó fér­fiak figyelmébe. A rovat igénybevételének technikája az, hogy valaki, — nevezzük magunk kö­zött tárnoknak — megírja nekünk az általa ajánlott rejtett kincs tulajdonságait, életkörülményeit, korát, jellemét, természetesen a leány nevének elhallgatásával. Közli a város vagy helység nevét és megírja azt a poste restante jeligét, amely alatt a kincskeresők ajánlatait eljuttatná az érdekelthez. A Színházi Élet tehát ebben az esetben nem más, mint egy óriási reflektor a kincskeresők kezében. Aki igénybe akarja venni, tessék itt az alkalom. Boldogok leszünk, ha még módunkban áll közölni az első házasságokat, amelyek ilyen módon jöttek létre és a magunk részéről szívesen megígérjük, hogy minden általunk megtalált rejtett kincs valamely kedves figyelemben fog részesülni a Színházi Élet részéről. A bányászköszöntéssel üdvözöljük a mi új kincskeresőinket: „Szerencse fel!" 29

Next