Színházi Élet, 1930. augusztus 3–9. (20. évfolyam, 32. szám)

1930-08-03 / 32. szám

. Ezzel szemben, sokkal keveseb­ben voltak azon az ebéden, amelyet a pesti bohém rendezett lányának eskü­vője után. Csak a legszűkebb családi kör és néhány igazán közeli jóbarát. Az ebéd után a fiatalok elbúcsúztak és siettek, m­ert csak néhány perc hiány­zott a fiumei­ gyors indulásához. A bohém kikísérte őket és az ajtónál félrevonta újdonsült vejét: — „Kér­lek szépen" — mondotta —, „annyi ki­adásom volt erre az esküvőre, neked most úgyis van pénzed, adj kölcsön ötszáz pengőt..." — Hogy legalább az örömapának is legyen valami öröme . . . — És hogy nekem is legyen az Önök számára egy örömhírem: a A'/s cipőben, nagy fiú Párizsban is színre­kerül. Gaál Franciska szerepét Mand Lot­y fogja játszani, aki annak idején a Templom egerét alakította Párizs­ban. Mand Loty egyébként arról hí­res, hogy nagy híve a reklámnak, már tudniillik­, annak a reklámnak, amely vele foglalkozik. Legutóbb például hir­ 2r­ detést tett a lapokba, hogy elvesztette a kutyáját és ötvenezer frankot fizet a becsületes nyomravezetőnek. Mon­danom sem kell, hogy egész Párizs nyomozott a kutya után. Végül is egy újságíró jelentkezett, hogy ő tudja hol van a kutya. „Igazán?" — örvendezett a művésznő —, „hát hol van a ku­tyuskám?" „Otthon van a művésznő lakásán, bezárva", — szólt a riporter és kérte az ötvenezer frankot. A mű­vésznő erre nem számított, de ha már kiderült a turpisság, arra kérte az új­ságírót, egyeznek bele, hogy a jutalmat jótékony célra fordíthassák. Az is rek­lám! A riporter belement, mire Loty az ötvenezer frafnkért összevásárolt különböző bazártárgyakat és egy jóté­kony vásár keretében kiárusította­k kettőszázezerért. Tehát még a jóté­konyságra sem fizetett rá. Ezen a vá­­­sáron mutatta be Vértes Marcell, Ná­das Sándort a művésznőnek és itt álla­podtak meg abban, hogy a Nagy cipő­ben, kis fiút eljátssza Párizsban. — Most jön a pletyka! — Még mindig nem, előbb egy bá­jos történet következik, Bethlen István grófról és önkéntes fiáról: Gáborról. A kis önkéntes egyik nap későn vető­dött haza és elaludta a reggeli rukko­lást. Persze, nagyon megijedt és meg­várta édesapját, hogy írjon a kapi­tánynak egy levelet, mert különben a jó Isten sem húzza ki őt a büntetés alól. A miniszterelnök azonnal teljesí­tette fia kérését és Gábor néhány perc múlva már a levéllel kezében, félelem nélkül jelentkezett a kapitánynál. A kapitány elolvassa a levelet és olyat nevetett, hogy a könnyei potyogtak. Ez állt benne: „Fiam tegnap lumpolt, ma elaludt, kérem szigorú megbünte­tését" ... — Ez igaz . — Szó szerint, sőt ma olyan megbíz­ható vagyok, hogy még a pletykára is mérget vehetnek. A művésznő és lo­vagjának barátsága eddig — valami különös véletlen folytán — mindig al­kalmazkodott az időjáráshoz. Ha de­rűs volt az ég, ők is derűs boldogság­ban éltek, ha beborult, akkor náluk is viharok voltak. A múlt héten elutaz­tak Olaszországba. — Te jó Isten, ott földrengés volt. — Azért szakítottak tiz évi barát­ság után. Kezüket csókolom. Uradszky nyaralnak Miklós é­> Ilam­mitt Imre Abbáziában és irják Rádió-szerelem cimü uj operettjüket (Foto Fix)

Next