Színházi Élet, 1930. szeptember 21–27. (20. évfolyam, 39. szám)

1930-09-21 / 39. szám

mondani előre, hogy miről olvas fel. Zilahyra februárban kerül a sor. Ezt a címet adta a felolvasásának: „Amerikai tapasztalatok". Még ki sem ment és máris a hazatérésre gondol. — Hogy áll pletyka dolgában? — Még nem végeztem a komoly hí­rekkel. A kultuszminiszter Fülei Szántó Endrét nevezte ki a vidéki színészet legfőbb urának. Az új főfelügyelő be­hatóan akar foglalkozni a vidéki színé­szet szomorú helyzetével. 20 — Ezt okosan teszi. Szegény vidéki színészet nagyon el van adósodva. — Akár csak a kedvelt szerző, aki­nek múlt héten volt premierje. A fő­próbára hatvankét darab jegyet szer­zett. Álneveken vásároltatott magának jegyet. Valaki megkérdezte tőle: „Mi­nek neked 62 jegy?" „A hitelezőim­nek." „Ezzel fizeted őket?" „Nem. Ez­zel csak megnyugtatom őket. Hadd érezzék, hogy aki ilyen jó darabot ír, végül is sok pénzt fog keresni és meg­fizeti minden adóssá­gát." — No és tetszett a da­rab! — Még a hitelezők­nek is! — No és most mondja el a pletykát. — Lelepleztem először Roboz Imre trükkjét. A Vígszínház igazgatója zseniális dolgot talált ki. Két órát visel a zsebében. Az egyik siet egy negyed­órát, a másik viszont ké­sik egy negyedórát. Min­dig a helyzetnek megfe­lelő órát veszi ki a zsebé­ből. — Remek! — A kitűnő színpadi szerző viszont nem tudja, hogy hányat ütött az óra, annyira szerelmes a da­rabja egyik szereplőjébe. És viszont: — Mi történt a fekete primadonna házasságá­val? — Nem akart Olasz­országba menni. Imádója erre felajánlotta, hogy összes vállalataival Buda­pestre költözik. A szép­­ kétnapi gondolko­idót kért, majd ki­rotta a boldogító­k et. Kezeiket csokor hölgy zási moní nem­lom! A Szinh­ázi Élet m­ult számában, ugyanebben a rovatban közöl­tünk egy képet, amely a Mistinguette egyiptomi túrájához le­szerződtetett Horváth Évát mutatta be a túra-ensemble köré­ben. Egy szkeptikus pesti sokalta a képen szereplő személyek számát, amire Mistinguette és Horváth Éva ezzel a közös kép­pel felelnek

Next