Színházi Élet, 1930. december 14–20. (20. évfolyam, 51. szám)
1930-12-14 / 51. szám
Mert nekem nincs lakásom és az ennivalóm is éppen csak hogy nincs meg. Három év óta vagyok állás nélkül. Már mindenemet eladtam. Először eladtam a lakásomat, aztán eladtam a ruháimat, aztán lassanként eladogattam a fehérneműimet, végül eladtam határidőre a csontvázamat, sőt legvégül eladtam magamból két liter vért. Szóval, én már mindenemet eladtam. BEKECS: No, no, azért neked még van valamid, amit nem adtál el. MÁKOS: Az iki van zárva. BEKECS: És én mégis azt mondom neked, hogy még nem adtál el mindent. Neked még mindig van valamid, amiből pénzt lehet csinálni. MÁKOS: Ugyan hova gondolsz, kérlek. BEKECS: Én nem gondolok sehova, én csak azt mondom, hogy neked még mindig van valamid, mondjuk például egy kis erkölcsi tőkéd, amiről te nem is tudsz. MÁKOS: Hja, erkölcsi, az lehet! BEKECS: Ha mindent akarsz tudni, én abból élek. MÁKOS: Miből? Az erkölcsi tőkédből? Akkor nagyon gyenge kosztot ehetsz. BEKECS: Hagyd a rossz vicceket, kérlek. Véletlenül én nagyon jól élek abból, már persze aránylag, amiről te még nem tudsz, hogy te rendelkezel fölötte és parlangon heverteted. MÁKOS: Na most már igazán kíváncsi vagyok, mi lehet az, ami az én birtokomban van, amit én még el nem adtam és amiért én még pénzt kaphatóik? BEKECS: De mennyire pénzt kaphatsz!... Látod, amiből élek, nekem is van, csak én eladom, még pedig naponta többször. MÁKOS: Te jó Isten, mi lehet ez? Naponta többször! ... Ez valami csodadolog!... Mondd meg, drága öregem, édesítsd meg részemre a viszontlátás örömeit még külön azzal, hogy adsz valami jó tippet ebbe a keserves életembe'. BEKECS: Hát ide figyelj, komám. Neked megmondom. Régi barátok vagyunk. Élj meg te is. Ha nem is leszel belőle milliomos, de legalább eléldegélhetsz belőle csöndesen. MÁKOS: Én ennek, amit te mondtál, a 120- BAYER «keresztfelével is megelégszem. Hát halljuk, öregem!... Mi az, amit te naponta többször is eladsz? BEKECS: A pertumat. MÁKOS: Micsodádat? BEKECS: A pertumat! MÁKOS: Ne haragudj, öregem, én ezt nem értem. Eladod a pertudat? BEKECS: így, ahogy mondom. MÁKOS: No, ezt még nem hallottam. BEKECS: Figyelj ide. Vannak a régi világból ismerőseim, gyerekkoromból, az iskolából, a katonaságtól, akikkel tegeződő viszonyban voltam. De különben nem is kell az illetőnek ismerősnek lenni, lehet teljesen ismeretlen is, csak neki kell azt hinnie, hogy én valamikor vele tegeződő barátságban voltam. Már most nézz ide, hogy nézek én ki. Magad is észrevetted, hogy nem legelőkelőbb belvárosi cég szabta rám a ruahát. Lehet mondani, hogy kissé szakadtan nézek ki, ha nem is éppen ágról. Már most képzeld el, ha én ezzel az exterriőrrel ráköszöntök például egy régi ismerősömre, aki azóta előkelő ember lett, például államtitkár vagy miniszteri tanácsos, hogy: „Szervusz, öregem!" Képzelheted, nem kellemes neki. Persze olyan helyen köszöntök rá, ahol kevesen vannak, vagy lehetőleg, ahol senki nincs, azért járok ide délelőttönként ebbe a dunaparti kávéházba, illetve a kávéháznak ebbe a vendéglői részébe, ahol délelőtt kevesen járnak, csak néha bevetődnek ide egy-egy pohár sörre és egy ringlire. Itt aztán, ha ráköszöntök, hogy „Szervusz, kérlek!", akkor az illetőt senki sem látja, itt nem kellemetlen neki a dolog, de ijedten néz végig rajtam és konstatálja rögtön, hogy ha a Váci utcában történik vele ugyanez, akkor ez már kínos volna részére. Én persze gyorsan szóhoz sem hagyva jutni őt, hamar emlékeztetem régi barátságunkra, az iskolában vagy katonáéknál és közlöm vele, hogy látom, miszerint rögtön neki, az előkelő urnák, kellemetlen, ha én szervusszal köszöntök rá. Majd egész nyíltan megmondom neki: Nézd, kedves öregem, segíts rajtam, segíts ki néhány pengővel és Hölgyek jelszava Mint Ideálló bevásárlási hely Igen elfonyóaan ajánlható Előnyös iint t Aspí tabletta alak* ban kérin -g-v Minden tablettán *YER) látható a divat nagyáruháza. Alapítva 188S. Király-utca 13. (Akácfa-utca sarok) ŐSZI NŐI- KALAP különlegességek BUDAPEST, IV., PÁRISI UTCA 6. Telefon: Aut. 887-19 Lónyainé