Színházi Élet, 1930. december 21–27. (20. évfolyam, 52. szám)

1930-12-21 / 52. szám

Mikes Ilonának, mire husz éves lesz: . D I. felvonás •dy-Kóos tanár várószobája. Egy csomó v­ es újság és folyóirat az asztalon. A ren­iő balról. Ugyancsak balról egy ablak az­­ ára. Jobbról bejárat az ebédlőbe. Egy fő­bejárat középről. A kor felmegy a függöny, Horeb ül az asz­előtt és old­as. Megint egy másik folyó­t s megint egy másik. Egy-egy tekintet­rendelő ajtaja felé. Megint olvas, vár. Két­­ nagy füle van, egy nagy kopasz fejen, percig csend, aztán kívülről csengetés látszik. Ferenc bejön balról és átmegy a IOREB (Ferenchez, színen, jóindulattal): Csenget­,, kérem ... ERENC: Hallottam, kérem. Azért va­­k itt, hogy halljam a csengőt. (A középső 1­5 felé megy.) HOREB (még finomabb): Nagyon helyes, ag kell jegyeznem azonban, — ha figyel­getni voltam bátor a csengőre. —­­ERENC: Rögtön, kérem, csak előbb ki­tömi az ajtót. (Eltűnik középről.) 1y perc^Í Ferenc jön vissza Helvét Cica kisasszonnyal, akit beenged maga előtt.) HICA: Jó napot. HOREB (nem mozdult, ahogy várta vissza rencet. S most folytatja) — ha figyelmez­­ni voltam bátor a csengetésre, abból a fel­ésből indultam ki, hogy talán éppen a ár ur érkezik meg s ne várjon az ajtó Itt... FERENC: Először is a tanár ur nem ér­tik, csak egy óra mulva... .ICA: Hogyan, kérem? ... a tanár ur? . .. FERENC (átbeszél rajta): ...másodszor tig, a tanár ur nem szokott csengetni, ti van kulcsa a lakásához. 13ICA: Nem értem, kérem? A tanár ur? ... IOREB (Cicához): Bocsánatot kérek, en­t­se meg, hogy befejezzzük. Metodikus ember­emre szeretem befejezni a dolgokat, mert a lelkek békéjéhez vezet. Azonfelül ez eset­ben meg kell világítanom egy gondolat­menetet. CICA: Csak tessék, kérem... HOREB (Ferenchez): ből indultam ki, hogy Ha abból a feltevés­talán maga Tardy-Koos tanár úr az, aki csenget a lakása ajta­ján, egyszerűen ott leli magyarázatát, hogy jómagam, hasonlóképpen egyetemi tanár, noha nyugállományban, igenis csengetni szoktam a tulajdon ajtómon és ezt nemcsak akkor, amikor egy távoli utazásomból ér­kezem, de akkor is, ha egyszerűen szokott sétámról jövök haza. Akkor is csengetek. Rendszerint háromszor szoktam csengetni. Ezzel tartozom tulajdon nyugalmamnak, tapintatomnak, elővigyázatosságomnak s filozófiámnak. Nős ember vagyok, kérem. FERENC: Tardy-Kóos tanár úr özvegy ember, ő egészen bátran bejöhet a lakásába, minden elővigyázatosság nélkül. HORER: Ez az, amit nem tudok. Amit tu­dok, csak annyi, hogy az életben és a törté­nelemben, éppen a bizonytalan az, ami pozi­tív. IRTA/SZOMORY DEZSŐ Ezen darab előadási joga kizárólag dr. Marton Sándor színpadi kiadó­vállalatától (Budapest, IV , Bécsi­ utca 1.) szerezhető meg. Az engedély­nélküli előadást szigorúan bünteti az 1921. évi LIV. t.-c. Copyright 1930. by dr. Alexander Marton. Szinre került először a VÍGSZÍNHÁZBAN 1930 január 31-én, a következő szereposztásban: Tardy-Kóos Géza Hegedűs Gyula Horeb Homér . . Gárdonyi Lajos Tardy-Kóos György t­ajmássy Miklós Helvét Cica . . Ladomerszky M Takáts Alice . . Gombaszögi Frida Ferenc .... Makláry Zoltán Takáts Zuárd . . Góth Sándor Gazdasszony . . Esterházy Ilona Markovitsné . . Vágóné Margit Pongrác .... Szegő Endre Markovits László Törzs Jenő Egy kövér ur . Árkossy Vilmos '69

Next