Színházi Élet, 1930. december 21–27. (20. évfolyam, 52. szám)
1930-12-21 / 52. szám
Mikes Ilonának, mire husz éves lesz: . D I. felvonás •dy-Kóos tanár várószobája. Egy csomó v es újság és folyóirat az asztalon. A reniő balról. Ugyancsak balról egy ablak az ára. Jobbról bejárat az ebédlőbe. Egy főbejárat középről. A kor felmegy a függöny, Horeb ül az aszelőtt és oldas. Megint egy másik folyót s megint egy másik. Egy-egy tekintetrendelő ajtaja felé. Megint olvas, vár. Két nagy füle van, egy nagy kopasz fejen, percig csend, aztán kívülről csengetés látszik. Ferenc bejön balról és átmegy a IOREB (Ferenchez, színen, jóindulattal): Csenget,, kérem ... ERENC: Hallottam, kérem. Azért vak itt, hogy halljam a csengőt. (A középső 15 felé megy.) HOREB (még finomabb): Nagyon helyes, ag kell jegyeznem azonban, — ha figyelgetni voltam bátor a csengőre. —ERENC: Rögtön, kérem, csak előbb kitömi az ajtót. (Eltűnik középről.) 1y perc^Í Ferenc jön vissza Helvét Cica kisasszonnyal, akit beenged maga előtt.) HICA: Jó napot. HOREB (nem mozdult, ahogy várta vissza rencet. S most folytatja) — ha figyelmezni voltam bátor a csengetésre, abból a felésből indultam ki, hogy talán éppen a ár ur érkezik meg s ne várjon az ajtó Itt... FERENC: Először is a tanár ur nem értik, csak egy óra mulva... .ICA: Hogyan, kérem? ... a tanár ur? . .. FERENC (átbeszél rajta): ...másodszor tig, a tanár ur nem szokott csengetni, ti van kulcsa a lakásához. 13ICA: Nem értem, kérem? A tanár ur? ... IOREB (Cicához): Bocsánatot kérek, entse meg, hogy befejezzzük. Metodikus emberemre szeretem befejezni a dolgokat, mert a lelkek békéjéhez vezet. Azonfelül ez esetben meg kell világítanom egy gondolatmenetet. CICA: Csak tessék, kérem... HOREB (Ferenchez): ből indultam ki, hogy Ha abból a feltevéstalán maga Tardy-Koos tanár úr az, aki csenget a lakása ajtaján, egyszerűen ott leli magyarázatát, hogy jómagam, hasonlóképpen egyetemi tanár, noha nyugállományban, igenis csengetni szoktam a tulajdon ajtómon és ezt nemcsak akkor, amikor egy távoli utazásomból érkezem, de akkor is, ha egyszerűen szokott sétámról jövök haza. Akkor is csengetek. Rendszerint háromszor szoktam csengetni. Ezzel tartozom tulajdon nyugalmamnak, tapintatomnak, elővigyázatosságomnak s filozófiámnak. Nős ember vagyok, kérem. FERENC: Tardy-Kóos tanár úr özvegy ember, ő egészen bátran bejöhet a lakásába, minden elővigyázatosság nélkül. HORER: Ez az, amit nem tudok. Amit tudok, csak annyi, hogy az életben és a történelemben, éppen a bizonytalan az, ami pozitív. IRTA/SZOMORY DEZSŐ Ezen darab előadási joga kizárólag dr. Marton Sándor színpadi kiadóvállalatától (Budapest, IV , Bécsi utca 1.) szerezhető meg. Az engedélynélküli előadást szigorúan bünteti az 1921. évi LIV. t.-c. Copyright 1930. by dr. Alexander Marton. Szinre került először a VÍGSZÍNHÁZBAN 1930 január 31-én, a következő szereposztásban: Tardy-Kóos Géza Hegedűs Gyula Horeb Homér . . Gárdonyi Lajos Tardy-Kóos György tajmássy Miklós Helvét Cica . . Ladomerszky M Takáts Alice . . Gombaszögi Frida Ferenc .... Makláry Zoltán Takáts Zuárd . . Góth Sándor Gazdasszony . . Esterházy Ilona Markovitsné . . Vágóné Margit Pongrác .... Szegő Endre Markovits László Törzs Jenő Egy kövér ur . Árkossy Vilmos '69