Színházi Élet, 1931. január 18–24. (21. évfolyam, 4. szám)

1931-01-18 / 4. szám

A színház titka Írta: HARSÁNYI ZSOLT — Ejnye de jó, hogy találkoztunk, pajtás, gyere hamar, üljünk be valami közeli kávéházba, lopjunk el egy félórát, beszélgessünk egy jóizüt. Kiknek szoktuk ezt mondani­? Az úgy­nevezett jóizű embereknek. Akik már előre mosolyognak azon, amit mondani fognak. Akiktől mindig lehet hallani két­három uj viccet. Az emb­er aztán haza­megy és elujságolja: i&f de sokat nevel­tem, találkoztam ezzel a bolond Pistá­val, leültem vele egy félórára a Vadász­kürt-kávéhi Akinek pedig én mondani hogy szakítsunk el egy félórát szeretem, egymás idejéből, az nem ilyen ember. Kesernyés, kér,savszerű, veszedelmes esze van Laka­tos Lászlónak. Engem nagyon gyönyör­ködtet, mert ebből a különös szerkezetű észből igen sok van neki. Ha előzetes megbeszélés nélkül egymásba botlunk az utcán, vagy­ a könyvesboltban, megfogom és egy jó darabig nem engedem. Nagyon régi barátság köt össze bennünket, amit mond beszélgetés közben, az nagyon ré­gen érdekel engem. Nekem ő mindig ér­dekel. Azt szeretem benne főként, hogy véle­ménye van. Éles vélemény ez, gyakran mindenki máséval ellenkezik, de szilárd is. Néha egy tömör mondat, néha még annyi sem: egy kézmozdulat. S ha firta­tom az Ítéletét, egy rendkívüli műveltség kezdi ezt az Ítéletet indokolni egy heves igazhitűség verve-jével, egy óriási szó­készség lavinaszerű dialektikájával. Ez a legfőbb három tulajdonsága neki. Ez a műveltség, az első, valóban elké­pesztő. Mindent olvasott, a modern an­gol és olasz műveket éppen úgy eredeti­ben, mint a klasszikus franciákat. A vi­lágtörténelmet úgy tudja, mint Frankl Móric a fejszámolást,­­ néha már ne­vetni kell rajta, hogy valaki ennyit tud- Curtiusné, a lipótvárosi textilgyáros felesége két fiúval, Egonnal és Gáborkával. Gáborka elárulta Egont, hogy szerelmes a gyár egyik tisztviselőjének, Oppelnak feleségébe Vígszínház: „Lipótváros" Bányai Ferenc: Més­záros Giza és Somló István (Fotoexpress)

Next