Színházi Élet, 1931. január 18–24. (21. évfolyam, 4. szám)
1931-01-18 / 4. szám
A színház titka Írta: HARSÁNYI ZSOLT — Ejnye de jó, hogy találkoztunk, pajtás, gyere hamar, üljünk be valami közeli kávéházba, lopjunk el egy félórát, beszélgessünk egy jóizüt. Kiknek szoktuk ezt mondani? Az úgynevezett jóizű embereknek. Akik már előre mosolyognak azon, amit mondani fognak. Akiktől mindig lehet hallani kéthárom uj viccet. Az ember aztán hazamegy és elujságolja: i&f de sokat neveltem, találkoztam ezzel a bolond Pistával, leültem vele egy félórára a Vadászkürt-kávéhi Akinek pedig én mondani hogy szakítsunk el egy félórát szeretem, egymás idejéből, az nem ilyen ember. Kesernyés, kér,savszerű, veszedelmes esze van Lakatos Lászlónak. Engem nagyon gyönyörködtet, mert ebből a különös szerkezetű észből igen sok van neki. Ha előzetes megbeszélés nélkül egymásba botlunk az utcán, vagy a könyvesboltban, megfogom és egy jó darabig nem engedem. Nagyon régi barátság köt össze bennünket, amit mond beszélgetés közben, az nagyon régen érdekel engem. Nekem ő mindig érdekel. Azt szeretem benne főként, hogy véleménye van. Éles vélemény ez, gyakran mindenki máséval ellenkezik, de szilárd is. Néha egy tömör mondat, néha még annyi sem: egy kézmozdulat. S ha firtatom az Ítéletét, egy rendkívüli műveltség kezdi ezt az Ítéletet indokolni egy heves igazhitűség verve-jével, egy óriási szókészség lavinaszerű dialektikájával. Ez a legfőbb három tulajdonsága neki. Ez a műveltség, az első, valóban elképesztő. Mindent olvasott, a modern angol és olasz műveket éppen úgy eredetiben, mint a klasszikus franciákat. A világtörténelmet úgy tudja, mint Frankl Móric a fejszámolást, néha már nevetni kell rajta, hogy valaki ennyit tud- Curtiusné, a lipótvárosi textilgyáros felesége két fiúval, Egonnal és Gáborkával. Gáborka elárulta Egont, hogy szerelmes a gyár egyik tisztviselőjének, Oppelnak feleségébe Vígszínház: „Lipótváros" Bányai Ferenc: Mészáros Giza és Somló István (Fotoexpress)