Színházi Élet, 1931. február 1–7. (21. évfolyam, 6. szám)

1931-02-01 / 6. szám

Ezer vihar és csend, Nagyon szeretem, nagyon szeretem, Te gyönyörű szó szállj, Súgja millió száj, Ugy simogat, ugy fáj. Nagyon szeretem, nagyon szeretem, Két kis egyszerű szó, Mégis gyönyörű szó És a szivnek oly jó. (Szám végén leteszi a kagylót, kopogás.) Bujj be! 3. JELENET Éva, Pincér, majd Kaiser PINCÉR (óriási tálcán hozza a reggelit): A reggeli! ÉVA: Ja igen! Tegye ide le­ az ágyra. (Ko­pogás.) Ki az? KAISER (kivül): Rudolf Kaiser! ÉVA: Halló, Kaiser! Bujj be! PINCÉR (kinyitja az ajtót, beereszti Kaisert, aztán el, balra.) KAISER: Kiszlihandl ... (Kezet csókol.) ÉVA (jókedvűen): Szervusz, Kaiser! Hogy vagy, Kaiser? (Farkasétvággyal eszik.) KAISER: Reme­kül! A hely gyönyörű, az idő gyönyörű, alles ist fabelhaftl ÉVA: Voltál valahol reggel? KAISER: Igen, a kávéházban. Micsoda darabot lehet itt irni! ÉVA: Az ördög vigye el ezeket a konyhán. Mondtam, hogy vágják le a sonka kövérjét. KAISER: És nem vágták le? ÉVA: De levágták, de nem küldték fel. KAISER: Pedig milyen jó a kövérje egy kis paprikával. És micsoda szerep. .. ilyet még nem írtam. ÉVA: Hagyd, Kaiser! Szó sincs róla! Hol vagyok én már attól. Annak már három éve, Kaiser, hogy én primadonna voltam. És tu­dod, hogy egy színésznőt milyen hamar el­felejtenek ... KAISER: Micsoda téma! Micsoda siker. Ötszáz előadás. ÉVA: De húsz év alatt! (Feláll a reggeli mellől, bal székre ül.) Nem, fiam! Szó sincs róla. Én most kitűnően élek. Télen Bécs, nyáron fürdőhelyek, kis flörtök, nagy flör­tök, semmi gond . .. Mióta a két lányomat férjhez adtam... (Lekopogja.) azóta ugy élek, mint a hal a vízben. Majd bolond le­szek megint vissza a színpadra ... próbák, direktorok, karmesterek .. . Nem, Kaiser, erről szó sem lehet... (Hirtelen.) Szóval nem mondod el azt a témát? KAISER: Valami egészen új. Magyar mi­liő, ezt most imád­ják Berlinben. Puszta, csárda, tilinkó, furulya, fokos... Adva van egy dúsgazdag grófnő, aki büszkén fén­yűz a birtokán ... ÉVA: Eddig vadonatúj ! KAISER: Most jön egy lecsúszott gróf, aki szerelmes a grófnőbe, de nem mondja meg, hogy ő gróf, hanem egyszerű bárónak adja ki magát. Jószágkormányzással keresi a kenyerét. Az öreg gróf nagyon megörül, mert azt mondja, hogy akkora jószágot mint ő, még úgy sem kormányzott senki, így ke­rül a grófnő közelébe. ÉVA: Vadonatúj! KAISER: Most képzelje a második finálét. A grófnő büszkén: (Megjátszva.) Én egy jó­szágkormányzó felesége? ... Hahaha: Hogy képzeli maga, izé, ide jön egy erős kifeje­zés. Erre a gróf még büszkébben: tudja meg a grófnő, hogy én magam is egy gróf va­gyok ... Mire a grófnő . .. ÉVA (fejét fogja): Elég... Kaiser! Ez ne­ked egy uj téma? KAISER: Én speciel még nem irtam­ meg soha... Ha nem tetszik, van más. Adva van egy tanyán egy becsületes, szegé­ny, de büszke lány. Itt a tanyán találkozik egy fő­herceggel, aki vadászat közben eltévedt... Ennek a darabnak már megvan a cím­e is.­­A tanyahercegnő .. . Mi, ez is rossz? ÉVA: Ez nem rossz. Ez kétségbeejtő!... KAISER: Van még egy ötlet... Adva van... ÉVA: Nem, Kaiser! (Feláll, át jobbra.) Valami egészen mást. Valami igazit, valami forrót. Tudod mit kell megírni? Engem. A volt primadonnát. Egy ilyen hegybérc koszo­rúzta osztrák fürdőhelyen. KAISER: De hol van itt az összeütközés? A második finálé? ÉVA: Itt jön. Egy fiú. Egy fiatal őrült. Egy őrült fiatal. Aki csokrokat küld és sze­relmes leveleket. Egy Halalember első és egy volt primadonna utolsó szerelme. Mondjuk, valami kis mágnásgyerek ... KAISER: Mágnás? Az jó! Egy gróf! Kezd jó lenni a dolog. ÉVA: Mondjuk báró. KAISER: Velem lehet alkudni. Szóval jön ... ÉVA: Tudod a fiú csupa nagy szavak, élet ... halál... örökre ... soha .. . És a nő, a volt primadonna hagyja magát ... KAISER: Na­ná, nem hagyja ... EVA: Hagyja, hogy tüzet fogjon... mert jólesik neki égni egy kicsit... mielőtt min­den kialszik ... KAISER: Kezd jó lenni. Megszöknek együtt.. . EVA: Várjál. Nem­ is mondtál rosszat. 4 ZONGORÁK, GRAMOFONOKI és minden más a r Al BUDAPEST, H hangszer mn.t?777«?figifl«?f vi/47 Király-utca 58—60. sz. ^ t-n

Next