Színházi Élet, 1931. április 12–18. (21. évfolyam, 16. szám)

1931-04-12 / 16. szám

lem nélkül is, tehát a féltékenység fel­tétlenül megelőzheti a szerelmet. Ilyen­kor a féltékenység oka a hiúság. Sok lány nem tudja elviselni, hogy a férfi mással is foglalkozzék, mint vele és ezt kiég attól is rossz néven veszi, aki egyéb­ként előtte teljesen közönyös. A férfiak hiúsága meg éppen közismert ezen téren. Azt akarják, hogy kivétel nélkül a minden asszony és lány csak beléjük le­gyen szerelmes és személyes sértésnek tekintik, ha jelenlétükben a nő más férfi iránt is érdeklődik. A féltékenység ezek szerint, úgy látszik, egyik formája az életküzdelemnek, lényege az, hogy le akarjuk rázni az összes konkurrenseket. A vetélytárs nélküli egyeduralom! — ez a féltékeny ember titkos eszménye. „Tapasztaltam", Wien (Nagyon érdekes és figyelemre méltó megálla­pítás, de a problémát csak egyoldalúan vilá­gítja meg, mert a féltékenységnek csak bizo­nyos fajára érvényes.) * Maupassantnak van egy „Szívünk" című regénye. Hőse egy író, aki halálo­san szerelmes egy előkelő, nagy társasági életet élő, irodalmi szalont vezető uki­iasszonyba. Az asszony a férfi barátnője lesz, de az iró most még boldogtalanabb, mint valaha, mert úgy érzi, hogy az as­­szonynak csak érzékeit hódította meg, de nem a lelkét, a gondolatait, a szavait is. Már pedig csak ebben az esetben mond­hatná, hogy szerelmese teljesen az övé. És az író belebetegszik ebbe a gondolatba és végül is öngyilkossá lesz. Klasszikus példája ez a féltékeny ember patológiájá­nak. Világos, hogy a féltékenység — elmebetegség. Én legalább annak tartom. Perényi Péter, Budapest (Bizonyos vagyok benne, hogy még sohasem volt szenvedélyesen és nagyon szerelmes, kü­lönben nem intézné el a kérdést ilyen könnye­dén. Kétségtelen, hogy a féltékenység egy bizo­nyos fajtája közeli rokonságot mutat az elme­bajjal, de azért nem lehet minden féltékeny embert elmebajosnak nyilvánítani, már csak azért sem, mert hiszen a féltékenységnek sok­szor igen komoly és indokolt oka van.­ • Féltékenység? Azt hiszem, ennek mi nők vagyunk az igazi mártírjai. Mert a Férfi, ha féltékeny, dühöng, brutális, durva jeleneteket rögtönöz. De mi nők, hányszor vagyunk kénytelenek némán látni, mert női büszkeségünk tiltja, hogy megvalljuk féltékenységünket és ezzel együtt szerelmünket is. Úgy teszünk, mintha észre sem vennénk ideálunk ér­deklődő pillantásait, melyeket más nők után vet, holott közben majdnem a szí­vünk szakad meg. Még kevésbé vethetjük szemükre, h­a távollétünkben flörtöl má­sokkal, amiről persze barátnőink és ked­ves ismerőseink sietve értesítenek ben­nünket. Ha ilyenkor szólnánk, nyomban haragos, dühös választ kapunk: micsoda ízléstelenség kémkedni utánunk? Nem érzi mennyire ellenszenves dolog plety­kálkodni? De bezzeg történjen fordítva a dolog! Értesüljön csak a férfi a legkisebb kilengésről. Napokig, hetekig gyötör, nem felejt, évek múlva is szemünkre hányja. Megőrülnek sértett büszkeségükben. A féltékenység, vagy legalább is annak dü­höngő része, úgy látszik, férfiprivilégium 1 Zsuzsika 25 (Szellemes és finom megfigyelés.) * Szerelem féltékenység nélkül olyan, mint a csokoládétorta, melyből kifelejtet­ték a csokoládét. A kettő elválaszthatat­lan és csak együttesen adják a szerelem teljes hangulatát, ízét, zamatját. Akinek valami kedves, azt félti és őrzi. A szerel­mes aggódik, hogy ne veszítse el azt, aki neki a világon legdrágább. .A féltékenység egyenlő arányban nő a szerelemmel, mert a féltékeny nem tudja elhinni, hogy akit imád, az öt hasonló nagy mértékben sze­reti. Már pedig igazán boldoggá csak a viszonzott szerelem tesz. Az igazi szerel­mest megalázza az a gondolat, hogy őt kevésbé szeretik, hogy azt a nagy érzést amely egész testét-lelkét betölti, életének minden pillanatát süti, nem viszonozzák éppen ilyen fokban. A féltékenység a leg­nemesebb és legrokonszenvesebb önzés, amelyre csak mélyen érző, igazi szerelme­sek képesek. Primula, Oradea-Mare (Sok igazság van benne, okos, művelt nő megállapítása.) • Szakítottam egy lánnyal, akiből telje­sen kiábrándultam. Határozottan állítha­tom­, hogy teljesen közönyössé lett sze­memben. Mégis, legnagyobb csodálkozá­somra azt állapítottam meg, mikor egyik barátom hírül hozta, hogy a leány már egy másik férfivel vigasztalódik, dühös irigység és féltékenység kínzott. Pedig ismétlem, nem voltam már szerelmes. Ebből azt kell következtetnem, hogy a féltékenység túléli a szerelmet. Béla, aki huszonnyolc éves­­ önmegfigyelése téves. Valószínű, hogy a leányt még mindig szereti, csak éppen tudat­alatt. De lehet más magyarázat is: bosszantja, hogy a leányt sohasem tudta teljesen meghódí­tani és hogy a leány ilyen könnyedén vette a szakítást, amely ennek talán nagy lelki emóció­jába került. Ez azonban nem biztos, hogy fél­tékenység, valószínűbb, hogy sértett hiúság.) .57

Next