Színházi Élet, 1931. április 12–18. (21. évfolyam, 16. szám)
1931-04-12 / 16. szám
lem nélkül is, tehát a féltékenység feltétlenül megelőzheti a szerelmet. Ilyenkor a féltékenység oka a hiúság. Sok lány nem tudja elviselni, hogy a férfi mással is foglalkozzék, mint vele és ezt kiég attól is rossz néven veszi, aki egyébként előtte teljesen közönyös. A férfiak hiúsága meg éppen közismert ezen téren. Azt akarják, hogy kivétel nélkül a minden asszony és lány csak beléjük legyen szerelmes és személyes sértésnek tekintik, ha jelenlétükben a nő más férfi iránt is érdeklődik. A féltékenység ezek szerint, úgy látszik, egyik formája az életküzdelemnek, lényege az, hogy le akarjuk rázni az összes konkurrenseket. A vetélytárs nélküli egyeduralom! — ez a féltékeny ember titkos eszménye. „Tapasztaltam", Wien (Nagyon érdekes és figyelemre méltó megállapítás, de a problémát csak egyoldalúan világítja meg, mert a féltékenységnek csak bizonyos fajára érvényes.) * Maupassantnak van egy „Szívünk" című regénye. Hőse egy író, aki halálosan szerelmes egy előkelő, nagy társasági életet élő, irodalmi szalont vezető ukiiasszonyba. Az asszony a férfi barátnője lesz, de az iró most még boldogtalanabb, mint valaha, mert úgy érzi, hogy az asszonynak csak érzékeit hódította meg, de nem a lelkét, a gondolatait, a szavait is. Már pedig csak ebben az esetben mondhatná, hogy szerelmese teljesen az övé. És az író belebetegszik ebbe a gondolatba és végül is öngyilkossá lesz. Klasszikus példája ez a féltékeny ember patológiájának. Világos, hogy a féltékenység — elmebetegség. Én legalább annak tartom. Perényi Péter, Budapest (Bizonyos vagyok benne, hogy még sohasem volt szenvedélyesen és nagyon szerelmes, különben nem intézné el a kérdést ilyen könnyedén. Kétségtelen, hogy a féltékenység egy bizonyos fajtája közeli rokonságot mutat az elmebajjal, de azért nem lehet minden féltékeny embert elmebajosnak nyilvánítani, már csak azért sem, mert hiszen a féltékenységnek sokszor igen komoly és indokolt oka van. • Féltékenység? Azt hiszem, ennek mi nők vagyunk az igazi mártírjai. Mert a Férfi, ha féltékeny, dühöng, brutális, durva jeleneteket rögtönöz. De mi nők, hányszor vagyunk kénytelenek némán látni, mert női büszkeségünk tiltja, hogy megvalljuk féltékenységünket és ezzel együtt szerelmünket is. Úgy teszünk, mintha észre sem vennénk ideálunk érdeklődő pillantásait, melyeket más nők után vet, holott közben majdnem a szívünk szakad meg. Még kevésbé vethetjük szemükre, ha távollétünkben flörtöl másokkal, amiről persze barátnőink és kedves ismerőseink sietve értesítenek bennünket. Ha ilyenkor szólnánk, nyomban haragos, dühös választ kapunk: micsoda ízléstelenség kémkedni utánunk? Nem érzi mennyire ellenszenves dolog pletykálkodni? De bezzeg történjen fordítva a dolog! Értesüljön csak a férfi a legkisebb kilengésről. Napokig, hetekig gyötör, nem felejt, évek múlva is szemünkre hányja. Megőrülnek sértett büszkeségükben. A féltékenység, vagy legalább is annak dühöngő része, úgy látszik, férfiprivilégium 1 Zsuzsika 25 (Szellemes és finom megfigyelés.) * Szerelem féltékenység nélkül olyan, mint a csokoládétorta, melyből kifelejtették a csokoládét. A kettő elválaszthatatlan és csak együttesen adják a szerelem teljes hangulatát, ízét, zamatját. Akinek valami kedves, azt félti és őrzi. A szerelmes aggódik, hogy ne veszítse el azt, aki neki a világon legdrágább. .A féltékenység egyenlő arányban nő a szerelemmel, mert a féltékeny nem tudja elhinni, hogy akit imád, az öt hasonló nagy mértékben szereti. Már pedig igazán boldoggá csak a viszonzott szerelem tesz. Az igazi szerelmest megalázza az a gondolat, hogy őt kevésbé szeretik, hogy azt a nagy érzést amely egész testét-lelkét betölti, életének minden pillanatát süti, nem viszonozzák éppen ilyen fokban. A féltékenység a legnemesebb és legrokonszenvesebb önzés, amelyre csak mélyen érző, igazi szerelmesek képesek. Primula, Oradea-Mare (Sok igazság van benne, okos, művelt nő megállapítása.) • Szakítottam egy lánnyal, akiből teljesen kiábrándultam. Határozottan állíthatom, hogy teljesen közönyössé lett szememben. Mégis, legnagyobb csodálkozásomra azt állapítottam meg, mikor egyik barátom hírül hozta, hogy a leány már egy másik férfivel vigasztalódik, dühös irigység és féltékenység kínzott. Pedig ismétlem, nem voltam már szerelmes. Ebből azt kell következtetnem, hogy a féltékenység túléli a szerelmet. Béla, aki huszonnyolc éves önmegfigyelése téves. Valószínű, hogy a leányt még mindig szereti, csak éppen tudatalatt. De lehet más magyarázat is: bosszantja, hogy a leányt sohasem tudta teljesen meghódítani és hogy a leány ilyen könnyedén vette a szakítást, amely ennek talán nagy lelki emóciójába került. Ez azonban nem biztos, hogy féltékenység, valószínűbb, hogy sértett hiúság.) .57