Színházi Élet, 1931. május 17–23. (21. évfolyam, 21. szám)

1931-05-17 / 21. szám

— Kémes, mennyi bajom van K­elly­vel. . . ha eg­y fél napig nem lát téged, már nem lehet vele bírni Úgy látszik, Idy kisas­­szonnyal sem, mert olyan kitörő örömmel és szere­tettel csókolja meg Ernőt, mintha hetek óta nem lát­ták volna egymást. Ernő magyarázza a csó­úszóversenyeken, megszeretett és felesé­gül akart venni. Sokáig kaptam tőle a leveleket, kérdezte, mikor utazhat hoz­zám, hogy mikor utazom én hozzá. Vége! Ernő felesége leszek . . . ugy­e? Idy kisasszony retikü­ljéből előkerül Arne Borg névjegye, amit legutóbb ka­pott tőle Bécsben, hatalmas virágcsokor kíséretében. — Ekkor kérte meg Arne a kezemet. Nem tudtam se igent, se nemet mondani, míg azután most Berlinből távirati vá­laszt küldtem: nem lehetek a felesége, mást szeretek! Arne nagyon kedves fiú, úr és világbajnok, de hát hiába a szere­lemben nem számít az, hogy ki micsoda. Ernő nem világbajnok és én mégis sze­retem. S ha ismeretlen, kezdő színész lenne, akkor is feleségül mennék hozzá. Egyik fotejben helyezkedik el Idy. Verebes odaül mellé a szék karfájára. Ebben a pillanatban Belly, a terrier kö­zéjük ugrik. Filmeken sokszor látunk ilyen jelenetet. Szerelmespár s köztük a kedvenc kutya. Happy end. (v. a.) köt: egymást. Nagyon­­ szeretjük Az úszóba­jnoknő meg­érti, amit Verebes Ernő ma­gyarul mond és most már ő folytatja : — Igazi Bizonyítani is tudom, hogy mennyire szeretem Ernőt. Sokat sze­repeltem együtt Arne Borg­gal, a világbajnokkal az Verebes Ernő (Futó Kaufmann) Arne levele lüjhrt 51

Next