Színházi Élet, 1931. június 14–20. (21. évfolyam, 25. szám)
1931-06-14 / 25. szám
JIMMY (újra megcsókolja.) NICOLE: Te! Ha tudnád, hogy hogy szeretlek. Nem is sejted ... Mondd, Jimmy, szeretsz te velem csókolódzni? JIMMY: Igen, de nem itt. NICOLE: Mondd, az nem lehet, ihogy mi ketten ma együtt ebédeljünk? JIMMY: Hol? NICOLE: Nálam. JIMMY: És anyád? NICOLE: Nincs idehaza... A keresztpapával elutazott Gannesba. Még a cseléd sincs otthon. Direkt ezért kimenőt adtam neki. Mondd, akarsz? JIMMY: Akarok. NICOLE: Aranyos vagy. Mikor jössz? JIMMY: Ugy ... Mondjuk egy órakor. NICOLE: Nem, szívem, ez késő. Kettőkor már az irodában kell lennem, különben kirúg a nővéred. Nézd, szívem: Gyere legalább félegykor. JIMMY: Hát... Igyekezni fogok. NICOLE: Ha tudnád, hogy milyen boldog vagyok, hogy látlak. JIMMY: Ez igaz? NICOLE: Még kérded. (Pici szünet.) Eszedbe jutottam néha, amig el voltál? JIMMY: Természetesen. NICOLE: Miért irtál olyan ritkán? .. Hogy mulattál? JIMMY: Ugyan. Sehogy. NICOLE: Jó, ezt csak úgy mondod. JIMMY: De nem. Ez így van. NICOLE: És az amerikai nőd? JIMMY: Tessék? NICOLE: Még mindig olyan szerelmes? JIMMY: Ä! Szó sincs róla. NICOLE: Tel Nem szabad, hazudni... Vagy azt hiszed, nem tudom miért váltál el? JIMMY: Ha tudod, akkor miért kérdezel ilyen csacsiságokat... Nahát légy boldog, gyalázatosan unatkoztam odalent. NICOLE (boldog): Ez igaz! Jimmy! 4. JELENET Nicole, Jimmy, Isabella ISABELLA (jobbról, meglátja Nicolet, meglepődik): Ni, Nicole! NICOLE: Jó napot, nagyságos asszony. ISABELLA (szárazon): Mit csinálnak itt maguk ketten? NICOLE: Bocsásson meg, asszonyom. Lili kisasszony üzeni, hogy nem jöhetett ki a pályaudvarra, nyakig van a munkában. Mihelyt lesz szabad öt perce, tüstént jelentkezni fog. ISABELLA: Köszönöm. NICOLE: Csak ezért háborgattam, kérem. ISABELLA: Viszontlátásra, kisasszony. NICOLE (Jimmynek): Isten vele. JIMMY: Isten vele, Nicole. (Az ajtóig kíséri.) NICOLE (középen el.) 5. JELENET Isabella, Jimmy ISABELLA: Szóval hozzád jött? JIMMY: Ugyan. Egészen véletlenül jöttem be ide. Ő itt volt, téged várt. Jó napot kívántunk egymásnak, ez az egész. ISABELLA: Jó. (pici szünet.) Itt van Manuel fivéred a kicsikékkel. (Jobb ajtóhoz megy.) Gyertek gyerekek, köszönjetek szépen Jimmy bácsinak. Egy-kettő előre. 6. JELENET Voltak, Manuelito, Pepita, Manuel MANUELITO és PEPITA (futva jönnek, mögöttük apjuk): Kezét csókolom Jimmy bácsi. JIMMY: Szervusztok pockok. (Megcsókolja és térdére ülteti őket.) Szervusz Manuel: Hogy vagy? MANUEL: Hát hogy lehetek? És te? JIMMY: Köszönöm. (Gyerekekhez.) Hát a kis Cuca hol maradt? PEPITA: Odahaza. JIMMY: Miért nem jött veletek? PEPITA: Mert ő még nagyon kicsi. JIMMY: Ja persze... (Fivéréhez.) Angelica jól van? MANUEL: Úgy, ahogy. Jól van, amennyire csak a mostani állapota megengedi? JIMMY: Tessék? ISABELLA: De Jimmy! Hát nem tudod, hogy Angelica kisbabát vár? JIMMY: Ô, pardon. (Manuelhoz.) Gratulálok! .MANUEL (savanyúan): Nagyon köszönöm. JIMMY: Mi? Nem is örülsz neki? MANUEL: Dehogy is nem... A mai drágaság mellett a negyedik gyerek! JIMMY: Te panaszkodsz a drágaság miatt? MANUEL: Hát ki panaszkodjon, ha nem én. Ti persze azt hiszitek,hogy még a bőröm alatt is pénzem van. Éppen annyim van, hogy beosztással kijöhessünk belőle. Nem ugrálhatunk. Én nem engedhetem meg magamnak, hogy egy ilyen appartmanban lakjam itt a Palace-h hotelben? ISABELLA: De drága fiam, értsd meg. Mi csak azért lakunk itt, mert a nővéred megkért, hogy amíg az új helyiségeibe behurcolkodhatsk, engedjem át neki a lakásunkat. Különben megnyugtatlak, a hotelszámlánkat ő fizeti. MANUEL: Akkor miért kell az én pénzem? ISABELLA: Sejtelmed sincs róla, hogy mibe került egy nyaralás Biarritzban... MANUEL: Ki kényszeritett, hogy Biarritzba menjetek nyaralni? ISABELLA: Legalább olyan jól tudod, mint én. MANUEL: Amikor arról volt szó, hogy engem kiházasits.... Akkor nem jutott eszedbe, hogy elvigyél Biarritzba. Pedig én is a te fiad volnék. Nem? 96