Színházi Élet, 1931. július 26–augusztus 1. (21. évfolyam, 31. szám)
1931-07-26 / 31. szám
egyik legismertebb orvosprofesszorához. Nem találkoznak, nem is akarnak találkozni Budapesten: Kertész Pesten lakik a Dunapalotában, Doraine pedig Budán a Gellértben; mintha ezzel is hangsúlyozni akarnák azt, hogy budapesti látogatásuk véletlenül esett egybe. A Színházi Élet először Kertész Mihályt kereste fel. — Bécsen át utaztam. Bécshez, ahol évekig, mint a Sascha rendezője dolgoztam, sok-sok kedves esemény fűt, de nem álltam meg, hogy üdvözöljem régi emlékeimet és régi embereimet: rohantam Pestre, Pestre! Egyenesen a szövetség utcai kis házba az anyámhoz, testvéreimhez. Tíz éve nem beszéltem az anyámmal, Kaminer nénivel, illetve ... tavaly beszéltem vele. Magyar konferanszot mondottam a Noé bárkája előtt s a mozivászonról édesanyámat üdvözöltem. Ott ült esténként a nézőtéren, újra és újra meghallgatta a fiát. Akkor csak könnyekkel tudott válaszolni szavaimra. Most végre megcsókolhatott és elmondhatta mindazt, amit annyi éven át mondani szeretett volna messzire szakadt fiának. durva: — Sokszor gondoltam arra, hogy hazajövök, Pesten maradok legalább egy évig, s itt fogok dolgozni. Tervem érdekében szívesen hoztam volna anyagi áldozatot is, hiszen nagyon jól tudom, hogy itthon nem fizetnek négy-ötezer dollárt egy héten a rendezőnek. Hogy mégsem maradok itthon, annak elsősorban szentimentális oka van, éppen az, hogy nagyon A kis szalon díványán középen ül Kaminer néni, s két oldalán Miska és Gábor. A világhírű filmrendező édesanyja szelíd szemrehányással illeti fiát : — Miért kell Amerikában élned, miért kell Amerikában dolgoznod? Itthon is lehetne sikered, talán még nagyobb, mint odakinn, s akkor közöttünk élhetnél, mindig velünk lehetnél. Miska válaszol, az újságíró felé fér A régi barátok üdvözlik Kertész Miskit a New York-kávéház előtt