Színházi Élet, 1931. július 26–augusztus 1. (21. évfolyam, 31. szám)

1931-07-26 / 31. szám

egyik legismertebb orvosprofesszorához. Nem találkoznak, nem is akarnak találkozni Budapesten: Kertész Pesten lakik a Dunapalotában, Doraine pedig Budán a Gellért­ben; mintha ezzel is hangsúlyozni akarnák azt, hogy budapesti látogatásuk véletlenül esett egybe. A Színházi Élet először Kertész Mihályt kereste fel. — Bécsen át utaztam. Bécshez, ahol évekig, mint a Sascha rendezője dolgoz­tam, sok-sok kedves esemény fű­t, de nem álltam meg, hogy üdvözöljem régi emlékeimet és régi embereimet: rohan­tam Pestre, Pestre! Egyenesen a szövet­ség utcai kis házba az anyámhoz, test­véreimhez. Tíz éve nem beszéltem az anyámmal, Kaminer nénivel, illetve ... tavaly beszéltem vele. Magyar konfe­ranszot mondottam a Noé bárkája előtt s a mozivászonról édesanyámat üdvözöl­tem. Ott ült esténként a nézőtéren, újra és újra meghallgatta a fiát. Akkor csak könnyekkel tudott válaszolni szavaimra. Most végre megcsókolhatott és elmond­hatta mindazt, amit annyi éven át mon­dani szeretett volna messzire szakadt fiának. durva: — Sokszor gondoltam arra, hogy haza­jövök, Pesten maradok legalább egy évig, s itt fogok dolgozni. Tervem érdekében szívesen hoztam volna anyagi áldozatot is, hiszen nagyon jól tudom, hogy itthon nem fizetnek négy-ötezer dollárt egy héten a rendezőnek. Hogy mégsem ma­radok itthon, annak elsősorban szenti­mentális oka van, éppen az, hogy nagyon A kis szalon díványán középen ül Kaminer néni, s két oldalán Miska és Gábor. A világhírű filmrendező édesanyja sze­líd szemrehányással illeti­­ fiát : — Miért kell Amerikában élned, miért kell Amerikában dolgoznod? Itthon is lehetne sikered, talán még nagyobb, mint odakinn, s akkor közöttünk élhet­nél, mindig velünk lehetnél. Miska válaszol, az újságíró felé fér­ A régi barátok üdvözlik Kertész Miskit a New York-kávéház előtt

Next