Színházi Élet, 1931. augusztus 2–8. (21. évfolyam, 32. szám)
1931-08-02 / 32. szám
JÁNOS: Jónapot urak! TÓNI: De jóképű sonkanadrágod van!... Lóháton jöttél át? MAKOLDY: Mi újság Tarcsán?... HOLLÓ: Hogy van a becses nejed? JÁNOS (leül): Kérdezd meg tőle, én nem beszélek vele. MAKOLDY: No... Csak nem akartok elválni? TISZTELETES: Dehogy akarnak, ebadta! Már el is váltak! JÁNOS: Most egy hete mondta ki a bíróság. RECISKY: És ki hibájából történt a válás? TÓNI: A pap hibájából, aki összeadta őket! TISZTELETES: Te rimpengető! Te köz-és váltóköltő! ... Ne kritizáld az úristent, aki a párban élést kifundálta! János hibás. Én mondom, az apja!... Inni, darabézolni, pocskolódni? ... Asszony legyen, aki azt kiállja! JÁNOS: Azér asszony, hogy kiállja. Mér nem ment csanádi püspöknek!? TÖNI (incselkedve): Letetted a kuffert, János. MAKOLDY: Te se házasodsz meg többet. TISZTELETES: Nem ám!... Ma reggel nem avval állít be: Hun az a lány, de rögtön! Házasodni akarok! (Biccent a vendéglős után.) A Pocskovics lányáról volna szó. TÓNI: Nem rossz. A bőre alatt is pénz van. MAKOLDY: Mivelt leány. Bécsben nevelkedett! JÁNOS (szemére húzott kalappal): Majd elválik. Még nem ismerem. Imént láttam... Szemre megfelel. MAKOLDY (feláll): Gyerünk uraim!... (Kiisszák a sört.) MIND (felállanak, Vegyük át a szivattyút! TÜZOLTXI (a kapuban indulnak). megfújja a trombitát). MIND (el, Tiszteletes és János kivételével). POCSKOVICS (egy pohár sörrel ki; a Tiszteletes elé TISZTELETES: teszi). Hát Pocs .... Tetszik ám a lányod a kölyöknek! POCSKOVICS (vigyorogva): örvendek tiszteletes uram. IRMIKE (besiet): Mit akarsz, kérlelk? POCSKOVICS (halkan): Figyelj csak.... Tudod ki az az ember? IRMIKE: Bánom is én! . . . Ki az? POCSKOVICS: A gazdag Borzsák, akiről beszéltem. (Jelentősen.) Miattad van itt. IRMIKE (már érdeklődve): Ahá . . Ennek van Turcsán kastélya. POCSKOVICS: De milyen! IRMIKE: Az Isten is férjnek teremtette. Van az arcában valami ősi butaság. POCSKOVICS (hangosan János felé): Jánoskám ... éppen rólad beszélünk. (Tiszteletes felé int.) Tiszteletes uram, parancsolj! . . . TISZTELETES (feláll, megcsókolja Irmi arcát). POCSKOVICS: Látod János, ez a kislányom, Bécsben végzett, hehe... Beszél franciául, németül (Irmihez). Beszélj csak.. IRMIKE (leinti): Papa! Talán előbb a tisztelt urat mutatnád be . . . JÁNOS feláll, kelletlenül bemutatkozik) Borzsák János: Tárcsáról. IRMIKE: örvendek... Pocskovics Irmike (Csókra nyújtja a JÁNOS (megrázza kezét.) a kezet). TISZTELETES: Gyere Pocs, mi itt csak útban vagyunk! Mit keres az öreg a fiatalok között? (Karonfogva el a vendéglőbe.) JÁNOS (visszaül): Hát jó volt Bécsben? IRMIKE: Intézetben voltam az angol nénéknél. Ott nagyon ekszkluzív. Volt köztünk egy Golubowszky gróflány, egy Kantakuzéne hercegkisasszony ... két bárónő, egyik az angol királyné rokona. JÁNOS: Főzni tud? IRMIKE: Ki? Én? . . . Lehet. Még nem próbáltam Nekem igényeim vannak. Hozzászoktam. Uri modor . . . társadalmi élet. .. lukszus . . . kozmetika, gimnasztika, plasztika . . . JÁNOS: Slamasztika. IRMIKE: Hagyjuk a vicceket. Ha valaki jobb körből akar nősülni... mert hiszen erről van szó, nemde? JÁNOS: Ühüm. IRMIKE: Miért? Magának talán nincsenek igényei? JÁNOS: Igénytelen ember vagyok én kérem. IRMIKE: Nagyszerű! Hát én mindjárt mondtam a papának, hogy a maga arcában van valami ősi igénytelenség-JÁNOS: Kicsit iszok, az igaz. Kicsit éccakázok. De csak otthon a házban . . . No, nem egyedül. Huszan-harmincan. Csak ugy magunk közt, gemütlich I . . . Csürdüngölőt járunk az asztalon- Megdobáljuk a legyeket CjertAse yiartis AdistwiLés tsm LÜuzLókallí wrW 1 szenzációba ^^Ésj^ KAPHATÓ MINDEN SZAtÜZLttBEf tus