Színházi Élet, 1931. augusztus 2–8. (21. évfolyam, 32. szám)

1931-08-02 / 32. szám

­iózoi1 Gyula panaszko­dik: — Rettenetes napom volt tegnap. Életem legnehezebb színészi teljesítménye. Reg­gel nyolckor már kimasz­kírozva álltam a műterem­ben ... izgalmas várako­­zásban teltek a percek és órák ... végre este három­negyed nyolc után öt perc­ Az elmúlt héten a sajtó tiszteletére uzsonnát adtak a Hunnia Filmgyárban. Az uzsonnán nagy de­rültség közt mesélte Szér­­kely István rendező Lázár Lajosnak: — Legutóbb Berlinben Síitensprünge című filmem felvételénél adott a gyár sajtóuzsonnát. Az újságírók között megjelent egy te­kintélyes alakú úr is, akit azonban nem volt szeren­csénk ismerni, ezzel szem­ben azonban a szendvicse­ket és tortákat ő fogyasz­totta a legjobb étvággyal. Egy darabig türelmesen néztem, de amikor már a huszadik szendvicset és a huszadik tortát süllyesz­tette gyomrába, odamen­tem hozzá, bemutatkoztam és nagyon udvariasan meg­kérdeztem: „Ha szabad kér­deznem, szerkesztő úr . . . ön melyik lap számára eszik?" A magyar Hippolyt: Czartet Gyula­vel rám került a sor. Elját­szottam aznapi szerepemet: kinyitottam egy ajtót. Ezt lefényképezték s a követ­kező percben már kioltot­ták a lámpákat, vége volt az aznapi felvételnek. Nem hagyják az ember színészi képességét érvényesülni. Legalább becsukhattam vol­na azt az ajtót az aznapi gázsiért... A nimel Hippolyt: Paul Henkelt Harassthy Miel é. «vor VU „A lakói" eímü Blmb« (MïnnlBgtr felTételel)

Next