Színházi Élet, 1931. augusztus 2–8. (21. évfolyam, 32. szám)
1931-08-02 / 32. szám
iózoi1 Gyula panaszkodik: — Rettenetes napom volt tegnap. Életem legnehezebb színészi teljesítménye. Reggel nyolckor már kimaszkírozva álltam a műteremben ... izgalmas várakozásban teltek a percek és órák ... végre este háromnegyed nyolc után öt perc Az elmúlt héten a sajtó tiszteletére uzsonnát adtak a Hunnia Filmgyárban. Az uzsonnán nagy derültség közt mesélte Szérkely István rendező Lázár Lajosnak: — Legutóbb Berlinben Síitensprünge című filmem felvételénél adott a gyár sajtóuzsonnát. Az újságírók között megjelent egy tekintélyes alakú úr is, akit azonban nem volt szerencsénk ismerni, ezzel szemben azonban a szendvicseket és tortákat ő fogyasztotta a legjobb étvággyal. Egy darabig türelmesen néztem, de amikor már a huszadik szendvicset és a huszadik tortát süllyesztette gyomrába, odamentem hozzá, bemutatkoztam és nagyon udvariasan megkérdeztem: „Ha szabad kérdeznem, szerkesztő úr . . . ön melyik lap számára eszik?" A magyar Hippolyt: Czartet Gyulavel rám került a sor. Eljátszottam aznapi szerepemet: kinyitottam egy ajtót. Ezt lefényképezték s a következő percben már kioltották a lámpákat, vége volt az aznapi felvételnek. Nem hagyják az ember színészi képességét érvényesülni. Legalább becsukhattam volna azt az ajtót az aznapi gázsiért... A nimel Hippolyt: Paul Henkelt Harassthy Miel é. «vor VU „A lakói" eímü Blmb« (MïnnlBgtr felTételel)