Színházi Élet, 1931. szeptember 20–26. (21. évfolyam, 39. szám)
1931-09-20 / 39. szám
Hogyan lett hercegnő egy szatmári kislánytól? Berlin-Grunewald, 1931 szept. Este tiz óra mult. Interjuvoló látogatásra kissé szokatlan időpont. De a winklerstrassei ház úrnője nappal kint dolgozik a babelsbergi műtermekben. Kora reggeltől késő estig. Most fáradtan kuporodik az óriási karosszékben, olyan, mint egy kislány. Egy kislány, aki a csillagok útján jár. Nagy Kató, a berliniek magyar kedvence elmondja, miért ismerik jobban a berliniek, mint a budapestiek. — 1926-ban ,otthon mindenkitől azt hallottam, hogy ha sürgősen nem történik valami csoda, nem lehet bírni a dekonjunktúrát. Én pedig tovább nem akartam a csodára várni. Sőt arra sem, hogy valaki megkérje a kezemet. Bejelentettem az apámnak, hogy Berlinbe akarok menni, filmszínésznő akarok lenni. Szegény, drága papáim, hogy megijedt. Ilyesmit mondani, Szatmárban. — Akkor tizenhat éves voltam. Egy-két ajánlólevél társaságában érkeztem Berlinbe, ahol eleinte semmi sem sikerült. Az amerikai filmgyártás éppen akkor konkurrálta le a németeket. Úgy látszott, mehetek haza Szatmárba. Nem mentem. És végül valaki felfedezett. Tanitok. Protezsált. Egy filmrendező. Megtetszettem neki. Beléa szeretett. Nem tagadhatom, mert hiszen — feleségül is vett. — Constantin J. Dávid. Azóta elváltunk. — Első filmjeim — néma filmeik voltak — Berlinben sikert arattak, de tudom, hogy otthon alig vették őket észre. Egykor rokonom él Pesten, senki mást nem ismerek, engem sem ismernek. Persze, akik idejöttek, magyarok, már mind barátaim. A berliniek szerettek, beérkeztem, primadonna voltam. Fényképeim az összes magazinokban megjelentek. De bevallom, mikor már mindezt elértem, szerettem volna még valamit. Hogy otthon is sztár legyek. Szatmárban. Esetleg Budapesten is. — Az első bbeszélő filmeimben (Der Andere) drámai szerepet játszottam. Ez is sikerült. De a film pszichoanalitikus problémát tárgyalt és úgy tudom, az ilyen témák Pesten nem annyira népszerűek, mint Berliniben és Bécsben. Csajt a második beszélőfilm után hallottam, hogy végre a pestiek is „felfedeztek". Az őfelsége a szerelemről olyan ihíreket kaptam, ,Te hoztad a szerelmet a hajlékomba . .." ... Fenséged parancsára —" Willy Fritsch és Nagy Kató A hercegnő Corvin, Uta, adjutánsa Corso