Színházi Élet, 1931. október 11–17. (21. évfolyam, 42. szám)
1931-10-11 / 42. szám
IRTA ^v^pó Andor ° A kirakatban nevető sonka; fényes, csillogó és gyönyörű: az ember szájában összefut a nyál, ha nézi. S ha bemegy a lunch roomba és kér belőle egy szeretet s mohó étvággyal fog hozzá, meglepetten állapítja meg, hogy a sonka édes. Amerikában a sonkát cukorsziruppal vonják be, hogy a sertésnek ez az ízletes része minél ingerlőbben és csábítóbban vonzza a fogyasztóközönséget. A külső szépségért feláldozzák a jellegzetes, pompás ízt. Ebben a sonkaelméletben visszatükröződik Amerika egész képe, azé az „édes Amerikáé", amely megtanította száztizennyolcmillió lakosát a keep smilingra: akkor is mosolyognod kell, ha a legnagyobb gondokkal küzdesz; ha nem tudod, mit fogsz holnap ebédelni s nem tudod, hogy reggel miből veszel pasztörizált tejet a Babynek, akinek aligha tudod megmagyarázni, hogy papának nincs egy centje sem, s hetek óta állás után szaladgál. • Keep smiling . . . Chicagóban a bandita tréfásan, nevetve kiált rád: Hands up! A gangszer barátságosan mosolyog a fotoriporter fényképezőgépébe, amikor a Sing-Sing előtt pillanatfelvételt készítenek róla a Netw York Times és társai számára és — a Varázskeringőt, a boldog béke bécsi operettjét — Mosolygó hadnagynak keresztelte el az USA negyedik legnagyobb ipara a film. Úgy látszik, Hollywoodnak nem volt elég a Varázskeringő angyalian édes története, neooptimista Strauss-muzsikája, a cukorba még egy kis mézet kevert: a Walzertraumból Smiling Leutnantot csinált. Lubitsch Ernő, akit Európából A rendező: Ernst Lubitsch A komponista: Oscar Straus A sztár: Maurice Chevalier 36