Színházi Élet, 1931. október 11–17. (21. évfolyam, 42. szám)

1931-10-11 / 42. szám

IRTA ^v^pó Andor ° A kirakatban nevető sonka; fényes, csillogó és gyönyörű: az ember szá­jában összefut a nyál, ha nézi. S ha bemegy a lunch­ roomba és kér belőle egy szeretet s mohó étvággyal fog hozzá, meglepetten állapítja meg, hogy­­ a sonka édes. Amerikában a sonkát cukorszirup­pal vonják be, hogy a sertésnek ez az ízletes része minél ingerlőbben és csábítóbban vonzza a fogyasztóközön­séget. A külső szépségért feláldozzák a jellegzetes, pompás ízt. Ebben a sonkaelméletben vissza­tükröződik Amerika egész képe, azé az „édes Amerikáé", amely megtaní­totta száztizennyolcmillió lakosát a keep smilingra: akkor is mosolyognod kell, ha a legnagyobb gondokkal küz­desz; ha nem tudod, mit fogsz hol­nap ebédelni s nem tudod, hogy reg­gel miből veszel pasztörizált tejet a Babynek, akinek aligha tudod meg­magyarázni, hogy papának nincs egy centje sem, s hetek óta állás után sza­ladgál. • Keep smiling . . . Chicagóban a ban­dita tréfásan, nevetve kiált rád: Hands up! A gangszer barátságosan mosolyog a fotoriporter fényképező­gépébe, amikor a Sing-Sing előtt pil­lanatfelvételt készítenek róla a Netw York Times és társai számára és — a Varázskeringőt, a boldog béke bécsi operettjét — Mosolygó hadnagy­nak keresztelte el az USA negyedik legnagyobb ipara a film­. Úgy látszik, Hollywoodnak nem volt elég a Va­rázskeringő angyalian édes története, neooptimista Strauss-muzsikája, a cu­korba még egy kis mézet kevert: a Walzertraumból Smiling Leutnantot csinált. Lubitsch Ernő, akit Európából A rend­ező: Ernst Lubitsch A komponista: Oscar Straus­­ A sztár: Maurice Chevalier 36

Next