Színházi Élet, 1932. február 14–20. (22. évfolyam, 8. szám)
1932-02-14 / 8. szám
Ki az a Bródy Lili ? A Manci. Irta Bródy Lili. Új könyv a mai lány életéről. Nagy siker. Olvassák, beszélnek róla. A Manci. Irta Bródy Lili ... Ki is ez a Bródy Lili? Az Athenaeum 2 penam könyvei legújabb kötetének fiatal írósztárja így beszél magáról: — Mit mondjak magamról? 1906-ban születtem, tíz év múlva rettenetesen meg fogom bánni majd ezt az őszinteséget, de ha lehazudnék egy-két évet, abból biztosan valami baj lenne. Sajnos, nem sikerül hazudnom soha, egyszer bejelentőlapra kellett írnom a születési évemet és gondoltam, na, kezdjük el végre a tagadást. Írjunk két évvel kevesebbet, gondoltam és írtam szépen: 1904. Amikor már leirtam, akkor vettem észre, hogy aki tagad, annak felfelé kell számítani a születési évét s úgy jártam a tagadással, mint egyszer Párizsban, amikor egy cinquant franc-ra tartott harisnyát sikerült nagy könyörgésekkel soixante francra lealkudnom. Az üzletben rendkívül csodálkoztak, fel is tűni egy kicsit nekem, persze, nemi igen fordult ott még elő, hogy valaki hülyeségből felfelé alkudott volna, mint én. — Szóval, 1906-ban születtem, május hatodikán, hogy pontos legyek. A gyerekkorom egy kicsit komorabb volt annál, amit a Színházi Életbe gyerekkorról mondani ilik, tulajdonképpen nem is voltam gyerek, félszeg kis öreg voltam tízéves koromban, sokkal-sokkal öregebb, mint ma. Apám ügyvéd volt a kisvárosban, anyám, zongoraórákat adott, akkor, amikor „dolgozó nő" még nem volt olyan divatos a állapot, mint ma, sőt. Reggeltől-estig zengtek az etűdök a lakásban, reggeltőlestig tele volt gyerekekkel a ház, én kimentem velük a kertbe és varázsiskolát nyitottam ott, bekötöttem a szemüket és Tündérországba vittem őket. „Érzitek, hogy megy felfelé a tündérlift?" — kérdeztem a bekötött szemű kislányoktól a kertben és ők boldogan bólintottak, mire kegyesen megengedtem nekik, hogy nyúljanak be a tündérlóba és vigyenek emlékbe lótuszt innen. A tündérló a mosófazékkal volt azonos, amelyben esővíz állt és a lótuszt ezüstpapirból vágtam ki, úgy úszott az esővízben. Ebben az időben mint színműíró is tevékenykedtem, rendező és színész is voltam. A színpad az udvaron volt a diófa alatt, mosókötélre erősített függöny választotta el a nézőtértől, amelynek első sorában marcona kritikusok ültek, a Diáklap munkatársai, szigorúan tizenötéves korhatárral. A kisértet címü drámámat játszottuk, én Kandúr Mór nevű rejtélyes szottam, aki Csillámvári Babát alakot ráte rabolja a gyerekszobából s e célból kisértetnek öltözik kandúr létére. Nagy sikerünk volt. — Zárdába jártam nyolc évig, akartam apáca lenni, színésznő lenni, orvos lenni, építész lenni, ezeket versben közöltem családommal és osztálytársnőimmel, de ezek a versek nem jelentek meg nyomtatásban. Még nem voltam tizenhat éves, amikor első versem megjelent. Ekkor már nagyon öreg voltam, közel egy esztendeje voltam akkor bankhivatalnok, Brailj a