Színházi Élet, 1932. február 14–20. (22. évfolyam, 8. szám)
1932-02-14 / 8. szám
— Hiszen csak két napig voltak Szegeden az operisták? — A gyors piruettekhez szokott ballerinának ez a negyvennyolc óra is elég volt arra, hogy meghódítson egy lángoló szivet. Egy ismert előkelő szegedi úriember kérte meg a ballerinát. — Mi a másik házassági hírt — A fiatal Roubal, a karigazgató fia, nemsokára örök hűséget esküszik Filótás Lilinek, a rádió kedvelt speakerjének. — Meséljen valami jó pletykát is. — Hiszen egyebet sem teszek, csak folyton pletykázok. No de nem fog meggyűlni a bajom álhírterjesztésért, mert még a legkószább pletykusnak is van valami komoly alapja. Így például valóban Konstantinápolyba, majd Egyiptomba utazott a társasági körökben jól ismert bankigazgató, csakhogy elvehesse feleségül az ideálját, a gráciőz bécsi színésznőt. — Földrajzi keresztrejtvényekben beszél. Miért kellett Egyiptomba utazni, ha bécsi színésznőt akart feleségül venni? — Mert a direktor úr jó pár esztendővel ezelőtt már feleségül vett egy hölgyet s ez a hölgy semmi szín alatt nem akart elválni. Az igazgató gondolt merészet és nagyot és elutazott Konstantinápolyba, azaz Sztambulba, hogy ott áttérjen a mohamedán vallásra és így ősi szokás szerint elvehesse a második asszonyt is. Sztambulban azonban már csak a rumbát ismerik, nem pedig az ősi szokásokat és itt kiderült, hogy ott éppen olyan tilalmas két, vagy pláne több feleséget tartani, mint Európában. — Nemcsak tilalmas, hanem költséges is. — Ezért aztán a tüzes udvarló tovább utazott Egyiptomba, mert az ottani mohamedánoknak még szabad duplán nősülni. Azóta már igazhitű muzulmán lett és néhány nap múlva feleségül veszi a bécsi színésznőt. — És mit csinál, ha beleszeret egy ODJW Üml 3-o Zádur kivin rajza Lumpéi leírói M