Színházi Élet, 1932. március 13–19. (22. évfolyam, 12. szám)
1932-03-13 / 12. szám
LJ 0 <5? Erdélyi menyecske LEVÉL : Azt veti hogy a nememre, hozzám intézett levelekre csúfondárosan lelelek mutatok és nem annyi türelmet és megértést, mint a férfi fiúk. VÁLASZ: Igaza van, de férfiak mindig türelmesebbek és megértőbbek nőkhöz mint nők egymáshoz. Azután a legtöbb levelet nehéz komolyan venni. Mit feleljek a tizennégy éves bakiknak, aki táncórán összezördült a gimnazistával, vagy a „társaságbeli urileánynak", aki érdeklődik, hogy illik-e fiatalembert az utcán megszólítani? Részesítsem őket anyai dorgálásban, vagy vegyem komolyan a problémáikat? Komoly levélre komolyan válaszolok. — Viszont komoly emberek a problémáikat magukban intézik el és nem igen viszik a nyilvánosság elé. Egy beogradi lány Kérdezett könyvek a Rózsavölgyi cégnél (Szervita-tér) kaphatók. Nekem már mindegy LEVÉL: Tizennyolc éves. Tizenhárom éves korában hátgerincgörbülést szenvedett és egy csekély deformáció megmaradt. Úgy érzi, hogy más mint a többiek. Nincs önbizalma, nem mer társaságba járni, vagy hivatalt vállalni, mert csak a szépek érvényesülnek. VÁLASZ: Nincs igaza. Aki ilyen okosan világosan is, akinek van lelki ereje, hogy jókedvet mutasson és sose sajnáltassa magát, aki maga mondja, hogy sok jó barátja van — annak nincs oka kétségbeesni. Dehogy minden a szépség) Ma aztán különösen nem. Ha maga nem gondol erre a kis testi deformációjára másnak se fog eszébe jutni, hogy sajnálja. Olyan okos erős leánynak látszik. Tegye magát fel a helyzeten. Okvetlenül próbálkozzon meg újra valami állással. Bizonyos — az írásából látom — hogy Jó munkaerő, hogy sikere lenne bármihez is fogna és ha nem csügged akkor még sok jó meglepetés várja az életben. LEVÉL: Minimális jövedelmű, de intelligens és szellemi igényekkel rendelkező ember. Csak dolgozik és az élet semmi örömét nem élvezi. Igazán nem dáridókra vágyik, hanem szolid, szerény társadalmi életre, viszont anyagilag a társadalmi élet szokott formáit nem győzi. Mit csináljon? VÁLASZ: Levele igen meghatott, a lelki szükséget legalább akkorára tudom értékelni, mint a materiális szűkölködés. Ezren és ezren vannak olyanok, mint én, száz pengős fizetés táján járók, akiknek egy színházjegy, egy jó könyv, vagy egy-két kemény Ing egész havi számvetését felboríthatja. Megindító a habozás és a kétség, amellyel önmaguk előtt latolgatják, van-e joguk az élettől egy kis szórakozást is követelni. Hogyne volna joguk. A szórakozás önmagunk munkaképessége Iránt való kötelesség. A feldult lélek éppen úgy munkaképesebb, mint a felüdült fizikum. Az a kérdés már most, hogyan szerezhesse meg magának a társasélet üdülését. Azt ajánlom, beszéljen össze egy-két hasonló sorsú barátjával és hölgyismerősével és rendszeresítsenek ötórai teákat felváltva egymás lakásán. Hónapos szobája mindenkinek van és egy pár csésze üres teára mindegyiküknek telik. A teához való vajaskenyeret kiki piknik-alapon vigye magával. És vigye magával a baráti érintkezés, a mulatságos társalgás, a tréfa mindennél üdítőbb készségét. Kezdő Író, Párizs LEVÉL: Kéziratot küld bírálat céljából. Ha azt a választ kapja, hogy hasonlót minden intelligensebb, sokat olvasott egyén irhat, ön „kissé dühösen, de elhiszi és nem zavar többé senkit." VÁLASZ: Mindenekelőtt megállapítom, hogy ezek a kéziratok még nem jártak nálam. Az a vád tehát, hogy válaszra sem méltattam, alaptalan, mert sohasem hagyok levelet válasz nélkül. Ami írásai lényegét illeti, novellája több, mint „amennyit minden intelligensebb, sokat olvasott egyén írhat", viszont kevesebb annál, aminek alapján kész írónak, alkotó művésznek lehetne nevezni. Hogy jó író rejlik-e önben, az egyelőre bizonytalan, de hogy jó hírlapíró lenne, az igen valószínü. Más kérdés aztán, hogy ma legalább száz jó hírlapíró sínylődik kenyér nélkül. Kéziratait visszaadtam a Színházi Életnek. Erzsébet LEVÉL: Verseket küld és őszinte véleményt kér, hogy el tudna-e irodalmi pályán helyezkedni. VÁLASZ: Versei erős lírát, de kevés formakészséget mutatnak. Mindenesetre kialakulatlan. Manapság viszont jónevű költők járnak állástalanul az uceán. Azokkal még nem veheti fel a versenyt. Talán később. Verseit visszaadtam a Színházi Életnek. Holtomiglan LEVÉL: Ön azt kérdi, hogy lehetséges-e, hogy két ember holtáig szeresse egymást ? VÁLASZ: Lehetséges. A szerelemben minden lehetséges, még ez a boldogság is. De azért persze ez általánosságban Inkább csak a szív óhaja, mint az életben is jelentkező s az ész kritikáját megálló valóság. „Aki hisz az örök szerelemben, annak nincs esze, aki nem vágyik reá annak nincs szíve"*. Ez az aforizma illik a megfelelő enyhítéssel a holtig tartó szerelem kérdésére is. Színész LEVÉL: Lehet-e a darabírást megtanulni? VÁLASZ: Minden művészetnek vannak ség elemei, amelyeket olvasás, előadások mesterhallgatása, a művek szemlélése és vizsgáztatása útján el lehet sajátítani. De ezek nem a fontos etetnek. A lényeg itt, mint minden művészetben, a tehetség, a rátermettség. • Hivatalnoknő 23-nak levele van a szerkesztőségben. Doctor juris U