Színházi Élet, 1932. július 10–16. (22. évfolyam, 29. szám)

1932-07-10 / 29. szám

egyszerűen nem akartam leszerződni. Fritzit rossz kabbalának tartottam. — Az is volt. Amikor harmadszor kellett vol­na együtt játszani, én lettem beteg. Végre az­tán a Deutsches Künst­ler Theater összekerültünk. színpadán Együtt játszottunk a Profit Gib­sy! cí­mű­ vígjátékban. Si­kerünk volt. Fritzinek a közönségnél s nekem Fritzinél. Azt hiszem, az én sikerem na­gyobb volt és őszin­tébb. Happy end: házas­ság, s azóta szűnni nem akaró boldogság. Eszterházy Ágnes Berlinről beszél: — Szeretem Berlint és a berlini őslakókat, Bolváryékat, Szőke Sza­kállt, Ábrahám Palit, s mindenkit­, aki Eu­rópa Newyorkjában csak magyar. Az idei magyar bálon találkoztam Incze Sán­dorral. Valamennyien körülálltuk és kértük, hogy mutasson egy kis ma­gyar pénzt. Adott is nekem egy husz­pengőst — emlékbe. A huszpengőst máig megőriztem, s most költöttem el, hogy hazajöttem. Nem baj. Lesz még Berlinben magyar bál, amelyre ezen­nel máris ünnepélyesen meghívjuk Incze Sándort. Még ezeket mondja: — Ne felejtsék el megirni Fritziről, hogy szorgalmasan tanul magyarul. Sőt nemcsak szorgalmasan, hanem eredményesen is. Magyar ismerőseim­nek már édes anyanyelvemen mondja: Schultz Frigyes vagyok, ez a hölgy pe­dig a feleségem . . . Eszterházy Ágnes — édesanyjával

Next