Színházi Élet, 1932. október 9–15. (22. évfolyam, 42. szám)

1932-10-09 / 42. szám

A csősz rajtakapja Mó­rickát, amint egy almafa tetején ülve, egy hatalmas almát szorongat a kezében. Rákiált: — Mit csinálsz ott azzal az almával, te bitang? Mire Móricka: — Ott lent a földön ta­láltam, vissza akarom akasztani. • Kohn üzletébe beállít Grün, a hitelezője. — A­ JA napot Grün­ért Hogy szolgál a becses egészsége? — Köszönöm, megjárja. Csak a szememmel nem vagyok meg­elégedve. — Ugyan miért? — Mert rosszul látok. Magá­tól például már három hónapja nem látok egy vasat se. • A kávéházban megkérdi Grün a fiatal Kohnt: — Érintkezik maga a Blauékkal? — Csak üzletileg. A lá­nyukat vettem el. • KOHN HAZAJÖN DÉLBEN, MEGEBÉDEL. AZTÁN ÍGY SZÓL A FELESÉGÉHEZ: — MI AZ. MA MÉG EGY PU­SZIT SE ADTÁL? — HAGYJ BÉKÉN - FELELI AZ ASSZONY. — MA ROSSZUL VAGYOK HANGOLVA. — MIT? — FORTYAN FÖL KOHN. — ASSZONYT VETTEM ÉN FELESÉGÜL. VAGY EGY ZONGORÁT?! • Kohn azt mondja a fele­ségének: — Zálikám, de nagy a cipőd! — Nem értem — mondja Kohnné — pedig szám sze­rint rendeltem. — Szád szerinti Akkor már értem! * Kohn nagybeteg. Kohnné az ágya mellett ül és keresztrejt­vényt fejt. Kohn egyszerre fel­nyög az ágyban: — Jaj, meghalok! — Vízszintesen, vagy függő­legesen? — kérdi szórakozottan Kohnné. — Direktor • úr, ma a Hamlet megy. Kérek elő­leget, hogy megborotvál •­kozhassam. — Szó sem lehet róla. Akkor inkább előadatom a Lear királyt. Két bochernek nagyon rosszul megy. Ünnepek előtt vannak és megérkez­nek egy kis városba, ahol megtudják, hogy a hitköz­ségnek nincs kántora. — Megvan a haditer­vem! — mondja az egyik. — Te kiadod magad kán­tornak, én peci orvosnak. — De én egy kukkot se tudok énekelni! — szabó­dik a másik bócher. — Te ne törődj semmi­vel. Bízd rám a dolgod. Elmennek a hitközség­hez és bemutatkoznak. A hitközségi elnök nagyon megörül az uj kántornak. Ünnepig remekül tartják őket, tejben, vajban fü­rösztik­. Szombaton azon­ban a kántornak énekelnie kell. Fölmegy az oltárhoz, de abban a pillanatban, amikor énekelnie kellene, az előzetes haditerv sze­rint ájultan végigvágódik földön. — Hol van egy — kiabálnak a hivők, orvos? — Itt az orvosi — mu­tat a hitközségi elnök a másik bócherre. Ez fölsiet az oltárhoz, tüzetesen megvizsgálja tár­sát, aztán fejcsóválva így szól: — Meggyógyulni meg­gyógyul, de énekelni soha az életben nem fog többet • Kohnnak van egy illetlen kis­kutyája. A derék állat minden nap a­ szalon közepén hagyja nevelésben­ fogyatékosságának letelt. Kohn elhatározza, hogy segít a bajon. Beleüti a kis­kutya orrát az illetlenség doku­mentumába, azután fogja a ku­tyát és kidobja a földszinti kertbe nyíló ablakon. Így megy el két hétig. A harmadik héten Kohn ku­tyája tudja a leckét. Mihelyt elkövette az illetlenséget, bele­üti az orrát és kiugrik az ab­lakon. * 5000 viCC A pesti esprit a világ legfü­rgébb, legédesebb, legmulatságosabb szelleme mindig pontosan az események sarkába lép.­­Még n­em volt rá eset, hogy valamely szenzáció születésétől­­ számított hat órán belül be ne száguldta volna a várost a hozzáifűződő vicc. Fordított fizikai tünet ez: az árnyékból támad fs fény. A mosolygó, go­noszkodó, de sohasem bántó pesti espritnak egyik legragyogóbb mestere Nagy Imre, Az Oj­ság népszerű szerkesztője. Ha nem volna para­doxon, azt m­ondhatnám róla, hogy talán ő az egyetlen ma, aki komolyan űzi ezt a mestersé­get Bizonyság rá, hogy a napokban jelent meg­ pompás, ötkötetes munkája, ezzel a címmel : „5000 vicc." És ha ebből az ötezerből nem is mind az övé, kétségtelen, hogy rendkívüli mun­kát végzett, mert megőrizte az utókor számára ennek a sokat próbált városnak mosolyát. A gyönyörűen kiállított öt kötetből (mindegyik ezer viccet tartalmaz) itt közlök találomra né­hány viccet. Kálmán Jenő S6

Next