Színházi Élet, 1932. december 11–17. (22. évfolyam, 51. szám)
1932-12-11 / 51. szám
r Egy nő aki elszólta magát A MERÉNYLET, komédia 3 felvonásban, írta: Max Maurey és Jean Gullion, bemutatta a Théâtre de l'Athénée Párizsban. Jacqueline előrántja revolverét és hatszor rálő az urára. • — Miért tetted ezt? — kérdi apja. Az asszony bevallja, hogy nem volt rá semmi különös oka, valamin összevesztek és idegességében nem tudta, mit csinál. De most már megtörtént a katasztrófa. Dubois összeesett a kanapé mögött, bizonyára vége van. De nem! Csak leguggolt, hogy ne érjék a golyók, a hajaszála se görbült meg, Jacqueline boldogan veti magát a karjaiba. Öröme azonban nem tart soká, mert kiderül, hogy golyót mégis találtak: két járókelőt sebesített meg, akik ép abban a pillanatban mentek el a házuk előtt. A fiatal Jean Broquet báró az egyik és ennek jövendőbeli apósa, Pressac herceg a másik. A két arisztokrata, miután sebeiket a szomszédos patikában bekötözték, megjelenik rendőr kíséretében. Nehogy Jacqueline bajba kerüljön, férje gavallérosan magára vállalja a dolgot, azt mondja, hogy játszott pisztolyával és a fegyver véletlenül elsült. Az eset szóra sem érdemes, hiszen úgy sem sebesültek meg komolyan az urak. Reméli, megelégszenek a bocsánatkéréssel s nem lesz folytatása az ügynek. Tévedett, a herceg a vádlottak padjára ülteti Jacquelinet. Nem hajlandó elhinni, hogy Dubois volt a tettes, hanem arról van meggyőződve, hogy az asszony lőtt a báróra, mégpedig féltékenységből. Jacqueline Ugye tárgyalásán tanúk vonulnak fel, akik hazugságot hazugságra halmoznak. Az ügyész nagy apparátussal bizonyítja be, hogy éveken át élt szerelemben két ember, aki nemrégiben még azt se tudta egymásról, hogy a világon van. Dubois, a férj, rendületlenül kitart amellett, hogy ő lövöldözött. Szerencsétlenségre azonban Jacqueline elszólja magát a ravasz keresztkérdések tüzében: beismeri, hogy amikor a lövések eldördültek, a revolver az ő kezében volt! Izgatott moraj fut végig a hallgatóságon erre a kijelentésre, az ügyész diadalmasan mosolyog, az esküdtek vésztjóslóan néznek össze védőügyvéd megdermed az ijedségtől, védencének ügye végzetes fordulatot vett. De hirtelen mentőötlete támad. Szót kér és feladva eddigi taktikáját, ugyanarra az álláspontra helyezkedik, mint az ügyész. — Igenis, esküdt uraim! — mondja — kénytelen vagyok elismerni, hogy a vád bizonyítékai igazak. Hiába is próbálnám tagadni, védencem nem tud valótlant állítani. Tényleg ugy van, hogy a báróval éveken át szerették egymást s az volt a szándékuk, hogy a gyermek születése után megesküsznek. A báró apja azonban tudni sem akart erről a frigyről, azt követelte a fiától, hogy azonnal szakítson, mert különben megvonja az apanázsát. Iis konkrét bizonyítékot követelt a szakításról. Erre a fiatalok abban egyeztek meg, hogy a lány férjhez megy, de mihelyt a báró eléri nagykorúságát s megkapja anyai örökségét, elválik az urától s egybekelnek. Végtelen szerelmében ezt az óriási áldozatot hozta meg ez a szerencsétlen nő. S mi történt aztán, mikor a lelketlen csábító hozzájutott vagyonához? Rutul cserben hagyta áldozatát, hogy jegyet váltson egy mágnáskisasszonnyal, aki se testi, se lelki kiválóságban még csak a nyomdokába se léphet védencemnek. (Felháborodott tiltakozás a herceg részéről). Tette pedig ezt azért, mert jegyesének címerét tizenegyágu korona disziti. Nem érthető-e tehát a vádlott határtalan elkeseredése, mely végül a sajnálatos merényletben robbant ki? . . . Még egy hasonló frázis és a demokrata esküdtek, csomó meghatva a hazug mesétől, egyhangúlag felmentik Jacquelinet.Az újdonság vidám estét szerzett a közönségnek. A sajtó valószínűtlennek tartja ugyan a történetet, de konstatálja, hogy igen mulatságosan van megírva.) A szalonbolsevista CYRILL KÜLFÖLDRE MEGY, komédia 5 képben, írta Arthur Rundt, bemutatta a Theater in der Josefsstadt Bécsben. Alapötlete rendkívül érdekes. Húsz évvel ezelőtt kivándorolt Oroszországba egy szegény angol házaspár, amely, bár igen magasrangú családból származott, nem tudott odahaza boldogulni. A alatt életüket vesztették mind a háború ketten egy vasúti balesetnél. Egyetlen fiúgyermek maradt utánuk, Cyrill, aki Oroszországban nevelkedve, inficiálva van a világfelforgató eszméktől és rajongó híve a szovjetnek. Már most az történik, hogy dédnagy- Lengyel Menyhért új darabja a „Pintyőke" a bécsi Akademie Thaterben Maria Kramer, Thaller és Wengraf (Foto Willinger)