Színházi Élet, 1932. december 11–17. (22. évfolyam, 51. szám)
1932-12-11 / 51. szám
e9. Aktuálisabb ma, mint bármikor azelőtt. Régebben az úgynevezett egy szoba-konyhás lakás minden igényről fali lemondást jelentett. Bármilyen tágas is volt ez a szoba, célszerűnek vélt sötét falai és sötét ruta- vagy más szövetfüggönyei megszabták a sötét tónust. Ebbe a keretbe került a kötelező hét darabból álló hálószobagarnitúra öt súlyos darabjával, egy asztal, egy kerevet, néhány szék és lehetőleg egy tiok helyet igénylő hintaszék, mint a polgári jómód és a családfőt napi munkája után megillető kényelem szimbóluma. Az Offhon zene Szerkeszt»: Simon Blanka Az ilymódon túlzsúfolt szobát a legjobb gazdasszony is csak hiányosan tudta rendben tartani, mert a sok bútordarab darára sem volt egy kényelmes ülőbútor benne. Azóta megváltozott a helyzet és ma már senki sem néz frigy szemekkel arra a barátjára vagy rokonára, akinek két vagy több szobája van, hanem minél ügyesebben tudja megoldani egyszobás lakásának problémáját, annál büszkébb reá és boldogabb benne. Ennek a változásnak több oka van. Már régen nem szégyen az igények leépítése és ma valóságos vetélkedést látunk okos gazdasszonyaink körében, hogy kinek sikerül a legszerényebben és mégis a legszebben berendeznie az életét. Másodsorban tervező művészeink kitűnő gárdája a legnagyobb eredménnyel tervezett nagyszámú, olyan, árban is elérhető bútort, mely egyfelől többirányú célszolgáltatásával, másfelől sima felületei folytán könnyű kezelhetőségével eléri az egyszobás lakásba való bátor eszményét. Kezeléséhez bőven elegendő egy óra reggel vagy este, ezt az időt minden nő kiszakíthatja munkaidejéből. Pillantsunk be egy ilyen egyszobás lakásba, melyet egy tisztviselő házaspár lakik. Egy 4ii. négyzetalaku előszobájuk van. A fala tearózsa E lap hasábjain eddig főleg csak színházi eseményekkel foglalkoztunk, de ez egyszer kivételt kell tenünk, hogy egy érdekes történetet mondhatunk el olvasóinknak. Az történt ugyanis, hogy az elmúlt hét egyik napján egy vidéki városból Pestre költözött a város egyik ismert kereskedője. A különös ebben csak az, hogy a kereskedő, aki eddig olyan büszke volt családi bútoraira melyeket még szüleitől örökölt és így féltette azokat, a költözködés előtt a legkönnyebb szívvel adott túl bútorain. Mikor ismerősei csodálkozásukat fejezték ki efölött és megkérdezték tőle, hogy miért adja el eddig oly nagy becsben tartott bútorait, a kereskedő így felelt: - Pesten nem lesz szükségem ezekre az öreg bútorokra és nem is érdemes felvinnem őket. Mert ha a megtakarított szállítási költséggel a Kisipari Termékek Bútorcsarnoka Rt.-hez (Budapest, Dohány utca Ct.) fordulok, akkor ezzel az összeggel már részletet is törleszthetek ott vásárolt bútoraimra. A Kisipari Bútorcsarnok Rt.nél kaukázusi diófából kisiparosok által, nem gyárilag készített kitűnő minőségű bútorokat vettem olcsón és olyan kedvező fizetési feltételekkel hogy ilyen körülmények között igazán könnyelműség lett volna megtartani régi bútoraimat. Seidner [elv. fii