Színházi Élet, 1933. január 15–21. (23. évfolyam, 4. szám)
1933-01-15 / 4. szám
y IDE^CM^AU^ Befejezetlen történet 1 felvonásban, 2 képben írta: Török Rezső A darab előadási joga kizárólag dr. Marton Sándor színpadi kiadóvállalatától (Budapest, IV., Bécsi u. 1.) szerezhető meg. Az engedély nélküli előadást szigorúan bünteti az 1921. évi LIV. tc. Copyright 1933 by dr. Alexander Marton. Színre került az ANDRÁSSY ÚTI SZÍNHÁZ decemberi műsorában a következő szereposztásban : Szabó József Bársony István Ta a, a felesége Dujbukát Ilona Mai is, a lányuk Dan Etelka Generális Sugár Lajos Derda Balogh Klári Kegyelmes asszony Szász Lili Kálmán Qonda József Bakter Pethes Ferenc (Szín: Vasúti állomásnak kinevezett őrház. Előtte háttámlás, államvasúti pad. A bakterház falára akasztva: virágcseréptartó kosarak, amikből asparagus és muskátli hajlanak ki. Nyugodalmas este. A ház felett magas fák lombjai sötétlenek. Bent a házban lámpa ég, sárga fénye kisüt a kis gyepszőnyegre, meg a gunnyasztó virágokra. Odébb faoszlopon álló petróleumlatema világít, de csak úgy markírozza az egészet. Nagyon távol néhány kuvasz koncertez, meg egy harmonika vonít valami divatos foxtrottot. A jelzőharang dallamosan kondul, ez nyomja el a távoli hangokat. Az őrház padján — utazásra készen — Szabó József gazdaember, meg a felesége, a Tera üldögélnek. A férfi tisztességes gúnyába öltözött, jó ötvenes magyar, vállán tarisznya, kezében kampós bot, szájában pirosra szítt tajt-pipa. Az asszony valamivel fiatalabb, jó erőben lévő, az időske falusi feleségek egyszerű, sötét, de annál számosabb szoknyájában, feszülő réklivel, furcsán kötött fejkendőjével. Mellette a padon jókora kosár, benne elemózsia, tetejébe barna hárászkendő, — ha elhidegedne a szép nyári időjárás. A jelző harang elkondult. Parányi szünet.) JÓZSEF (csendesen) : Ne bőgj, mer méregbe hozol! TERA: Nem bőgök. JÓZSEF (mogorván): Ha micsinász. TERA: Szomorkodok. JÓZSEF: Áztat teheted. De csöndbe. Nyikkanás nélkül. TERA. (Hallgat. A fejkendőt igazgatja.) JÓZSEF: Nekem ne portyogj! TERA (csendesen) : Szótam e szót? JÓZSEF: Bellüra portyogsz. TERA: Áztat se szabad? JÓZSEF: Az isten vergye meg ezt az egész randa életet. Az ember világra hozza a büdös kölkeit, oszt ez a vége. TERA:Mozdulatlanul ül. Látja, hogy dühös az ember, hogy belül forr, mint a kazán; jobb ilyenkor nem felelni neki.) JÓZSEF (kis várakozás után): Mi? TERA: (Hallgat.) JÓZSEF: Arra se érdemesicc, hogy felelj? TERA: Aszonta, hallgassak. JÓZSEF: Ha nem kérdezlek. De most kérdeztelek. Nem te hoztad a világra üket? TERA: Én. (És alig hallhatóan sírni kezd.) JÓZSEF: Persze, hogy te. Nem tagadhatod. TERA: Nem. (Sírva.) Illen dógot. JÓZSEF (forrón vágyakozik egy kis veszekedésre, hogy a mérgét levezethesse): Millen dógot? TERA : Hogy azt írja a Maris, hogy öngyilkos lesz. JÓZSEF: Lesz a nénje kinnyát! Aztat csak írja. De nem meri megtenni. Tuggya jól, hogy olyan két pofont kapna tülem... TERA: Akko mán késő. JÓZSEF: Á' mindegy! TERA: De nem men eszembe. Mi oka lehet annak a lánynak? ... JÓZSEF: Mi, hát mi? Ha e lány beáll öngyilkos-jelöltnek! Áztat átujjába a férfi okozza. Mint a gyereket. TERA (kitörve): Attó félek én! Éppen attól! JÓZSEF: Hogy férfi? TERA: Hogy gyerek. JÓZSEF: Ne fenyegess Tera, ne fenyegess, mert kigyüvök a sodrófába. TERA: (Hallgat.) JÓZSEF (felherkenve) : Csak nem akarod azzal állítani, hogy a Maris lány állapotra tett szert? TERA: Nem, nem. Aztat nem is hiszem. JÓZSEF: Nem hiszed. Mér? Tán cukorba van? Husz esztendős. Ő is ott jány, ahon a többi. 124