Színházi Élet, 1933. január 15–21. (23. évfolyam, 4. szám)

1933-01-15 / 4. szám

A legcsúnyább pesti színésznő írta: Bródy Lili Jöttünk a­­ moziból, egy úr azt mondta: — Gizeta Garbo az is szép, Anny Ondrai az se rút Szép, szép, min­denki szép, mára rettenetesen jól­laktam a szép nekiket Azelőtt csupa középszerű derék nő volt a világon, az ember esett kitett, ha meglátott egy gyönyörűt a színpadon. Ma min­den nő gyönyörű, sák ember csettint, ha meglát egy igazi, hamisítatlan csúnya nőt. De hol v­an egy csúnya nő? Hol va­n? Ho-to-o-ol?­­ ! Ekkor történt, hogy megláttuk a reklámot. Egy­ik áruházunk rek­lámja volt rá ® is­mert szöveggel, amely azt közli velünk, hogy ezen­trikóruha mindössze hat pengő kilenc­veni fillér ia ... -áruházban. Is­mert szöveg fölött rendszerint ragyogó szépségű sz­ínésznő mosolyog ezen­ trikóruhában. Rendszerint, mondom,­ mert e napon más volt a reklámon. «Fehér Lili Budapest legcsúnyább színésznője is ezt a trikóruhát vi­seli» — ez volt a reklámon, megdöb­bentően. A fényképen kócos fekete hölgy nevet. Ki ez a hölgy, akiből annyira hiányzik a hiúság, hogy ezt engedi írni a képe fölé? Sőt: való­színűleg nem is engedi, hanem fel­ajánlja... Ki az a színésznő, aki hirdeti, hogy ő a legcsúnyább? A csúnya nő után kívánkozó úri­ember el volt ragadtatva a fénykép­től és azonnal elrohant az Andrássy­úti Színházba, hogy megnézze szín­padon Fehér Lilit és még jobban elragadtatva legcsúnyábbnak nyilatkozott a­ magát valló színésznőről előadás után. Azóta már mindnyá­jan megnéztük és mindnyájunk ked­vence lett Fehér Lili, akivel most itt ülök egy pesti kávéháziban és azt kérdem tőle: hogy lett Budapest legcsúnyább színésznője és imáért tette ezt? (Fekete-fehér szövetruhában, fe­kete-fehér kalapban ül itt, csapzott fekete haja a szemébe lóg. Szomorú­kedves barna kutyaszeme van, most nem is csúnya. Külön-külön semmi csúnya nincs rajta, mint ahogy egyes szép nőkön külön-külön nincs semmi szép. Fehér Lili most este­felé, kicsit fáradtan és kikészítetle­nül legalább olyan szép, mint ami­lyen csúnya ilyen fáradtan és kiké­szítetlenül egy szép színésznő. Egy­formák: egyik­ben sincs ilyenkor semmi frappáns.) E sorok írója­­ kérdi Fehér Lili élettörténetét). Fehér Lili (elmondja). E s. í. (kérésre nem írja meg). F. L.: Szóval ez az. (Sóhajt.) E s. í.: És hogy jutott eszébe, hogy kinevezi magát Budapest leg­csúnyább színésznőjének? Nem is az. F. L.: Kettesben nem is vagyok az, különösen ha rendes emberekkel beszélek. De mihelyt ugyanez a ren­des ember ott ül a nézőtéren és tö­meg­ lesz belőle, akkor rögtön csú­nyának lát. A tömeg primitív, a tö­meg éppolyan csúnyának lát, mint az utcagyerekek. Az iskolában is Születve, amikor még gyönyörű volt (Mai és Társa felv.)

Next