Színházi Élet, 1933. január 15–21. (23. évfolyam, 4. szám)

1933-01-15 / 4. szám

9 Talán a másik huszon­ötéves találkozón már észre fogom venni ki­csit az idő múlását is. HERCZEG JENŐ: — Fogalmam sincs róla, hogyan lettem ko­mikus. Drámát szeret­tem volna játszani és az Akadémián egy vizsga- előadáson ből vállaltam kényszerűség a komi­kus szerepet. Így lettem komikus és így tem végig huszonöt nevet­esz­tendőt. Aki pedig jól mulat, az nem veszi ész­re, hogy halad az idő. IVÁNYI IRÉN: — Huszonöt esztendő? Észre se vettem. Ta­lán azért nem, mert senki sem figyelmezte­tett. Az Akadémián mindenkit szerettem és ma is szeretem azokat, akikkel együtt tanul­tunk. Gaál Gyulát, aki tanított és aki még ma is tanít. ZATHONY KÁLMÁN: — Eszem ágában sem volt színipályára lépni, de mint felső kereske­delmista, az önképző­kör elnöke és vezérsza­valója lettem. Aztán mire magamhoz tértem, már Akadémiára jár­tam. Ilyen váratlanul rohantak el az évek is és most, hogy az első huszonöt évet jubilá­lom, hirtelen felvető­dik bennem a gondolat, hogy magam is utána­nézzek, hogyan lehetsé­ges az, hogy én már huszonötéves színész va­gy­ok . Iványi Irén a 25 év­e Ití­l vizsga­előadás Marianne szerepében (Kovács felv.) Iván­yi Irén a Nemzeti Színház, művésznője (Mészáros Sándor fel­.) Záthony Kálmán tandíjmentes szintinvendék Záthony Kálmán a Vígszínház tagja

Next