Színházi Élet, 1933. január 15–21. (23. évfolyam, 4. szám)
1933-01-15 / 4. szám
9 Talán a másik huszonötéves találkozón már észre fogom venni kicsit az idő múlását is. HERCZEG JENŐ: — Fogalmam sincs róla, hogyan lettem komikus. Drámát szerettem volna játszani és az Akadémián egy vizsga- előadáson ből vállaltam kényszerűség a komikus szerepet. Így lettem komikus és így tem végig huszonöt nevetesztendőt. Aki pedig jól mulat, az nem veszi észre, hogy halad az idő. IVÁNYI IRÉN: — Huszonöt esztendő? Észre se vettem. Talán azért nem, mert senki sem figyelmeztetett. Az Akadémián mindenkit szerettem és ma is szeretem azokat, akikkel együtt tanultunk. Gaál Gyulát, aki tanított és aki még ma is tanít. ZATHONY KÁLMÁN: — Eszem ágában sem volt színipályára lépni, de mint felső kereskedelmista, az önképzőkör elnöke és vezérszavalója lettem. Aztán mire magamhoz tértem, már Akadémiára jártam. Ilyen váratlanul rohantak el az évek is és most, hogy az első huszonöt évet jubilálom, hirtelen felvetődik bennem a gondolat, hogy magam is utánanézzek, hogyan lehetséges az, hogy én már huszonötéves színész vagyok . Iványi Irén a 25 éve Itíl vizsgaelőadás Marianne szerepében (Kovács felv.) Iványi Irén a Nemzeti Színház, művésznője (Mészáros Sándor fel.) Záthony Kálmán tandíjmentes szintinvendék Záthony Kálmán a Vígszínház tagja